„A gondolat, hogy színdarabot írjak egy théâtre ambulant (vándorszínház) számára, a háború kitörése óta többször fölmerült bennem. Az a fajta darab, amire én gondoltam, mindössze néhány szereplőt foglalkoztatott volna, hogy a svájci falvakban utazgatva mindenütt előadhassák, ugyanakkor pedig elég egyszerűnek kellett lennie ahhoz, hogy a történetet könnyen megértsék. Tárgyamat Afanaszjev egyik meséjében leltem meg, amely a katonáról és az ördögről szól.” Így emlékezett vissza az idős Igor Stravinsky A katona története fogantatására, amely éppen százéves história, hiszen a művet az első világháború utolsó esztendejében, 1918 szeptemberében mutatták be Lausanne-ban. S habár A katona története ekképp a garantált semlegességű, zavartalan békéjű Svájcban keletkezett, tragikus kortörténeti áthallásait még az e tekintetben rendszerint frappírozóan nyilatkozó Stravinsky is elismerte: „A mi katonánk 1918-ban egyértelműen az akkori világkonfliktus áldozata volt, annak ellenére, hogy az előadás egyéb szempontból semleges maradt. A katona története az egyetlen színpadi művem, amelynek korabeli vonatkozásai vannak.”
Az első világháború mellett az amerikai dzsessz korszakos jelentőségét is megörökítő kompozíció centenáriumát jövő pénteken a Pannonhalmi Bencés Főapátság könyvtárának dísztermében ülhetjük és ünnepelhetjük meg (augusztus 24., fél nyolc). Merthogy a Keller András és Rácz Zoltán művészeti irányítása alatt álló Arcus Temporum fesztivál első koncertjén a Ligeti Ensemble és a művel rég meghitt kapcsolatot ápoló Mácsai Pál A katona történetét ígéri számunkra, méghozzá egy 80 esztendős klasszikus, a bartóki Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre nyomában.
Budapesti koncertélet híján élő zenéért, hangversenyekért pár hétig még amúgy is utaznunk kell, ha nem Pannonhalmára, hát az ország átelleni szegletébe, Sárospatakra, a Zempléni Fesztivál fő helyszínére. A fesztivál utolsó hétvégéjén előbb a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar programja vár reánk, ahol is Vashegyi György Buxtehude művei mellé a gálosi (ma Gols) születésű, majd Pozsonyban felcseperedett Georg Christoph Strattner szerzeményeit válogatta, a barokk egyházzene egy hazai büszkeségét is megismertetve a közönséggel (Vártemplom, augusztus 18., nyolc óra). A másnapi zárókoncerten pedig Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Zenekarának élén csupa jól ismert magyar koncertszámot vezényel majd elénk: Erkel Ferenc Ünnepi nyitányától a Galántai táncokig (Rákóczi-vár, augusztus 19., nyolc óra). S ha már legfentebb egy, a hegedűnek kitüntetett szerepet juttató zenedarab keletkezéséről írtunk, hát idézzük befejezésként a Kodály-mű ihletésének sommázatát, az önmagáról harmadik személyben fogalmazó komponista idevágó szavait citálva: „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg forrását: „von verschiedenen Zigeunern aus Galantha”. Ma már hírmondó sem maradt belőlük. Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.”
