A francia zenekar 1987-ben alakult Párizsban, és az első albumuk rögtön igazi reveláció volt: az idén épp harmincéves Mlah-t a fúziós világzene alapalbumának tartják. A zenekar 2000 óta gyakorlatilag nem létezik, a tagok mindegyike máshol zenél (színházban, saját zenekarban vagy kísérőzenészként), de erre az emlékturnéra összeálltak. Az ötlet, hogy újra bemutassák a máig frissnek ható Mlah-t, Michel Ochowiak trombitástól jött, az eredeti zenekar öt tagját sikerült összehozni, csak a harmonikás és a dobos új.
De vajon a Les Négresses Vertes esetében mit érthetünk folytonosság alatt? Annak idején a zenekar baráti társaságból alakult, melynek központjában Helno (Noël Rota), a karizmatikus énekes állt. Ám őt csak az első két lemezen hallhatjuk (ő írta a dalokat is), 1993-ban heroin-túladagolásban meghalt. Emlékére – akárcsak a kilencvenes években – most is egy néma mikrofon áll a színpad szélén. Ám annál szebben, amilyen lendülettel és alázattal a dalait most bemutatták, nemigen lehetne tisztelegni az emléke előtt. Nem jött új énekes: a tagok felváltva énekelnek, és ez teszi az egészet igazán lendületessé. A Les Négresses Vertes – A Zöld Néger Nők – név egy régi francia dalra utal, s amikor ez a „névadó” szám, a La danse des négresses vertes felcsendül, az amúgy sem passzív közönség is új erőre kap. De ez már csak a „fokozhatatlan” fokozása, slágerek keverednek roma, spanyol és arab dallamokkal, a punkhatásokat sem nélkülözve. Zárásképp az 1991-es Sous le soleil de Bodega című szám csendül fel, Helno talán legismertebb szerzeménye. A Les Négresses Vertes tagjai 1987-ben még nem tudtak rendesen zenélni – cirkuszosok, utcazenészek voltak –, és elsősorban azért jöttek össze, hogy egymást szórakoztassák. Ma már persze profik, de hozzáállásuk az egészhez – hogy egyszerűen csak jól érezzék magukat – mintha semmit nem változott volna az elmúlt harminc évben.
Sziget, Világzenei Színpad, augusztus 10.
