Az idősödő rockzenekarok visszatérő problémája, hogy hiába állnak elő friss lemezekkel, a közönség – és ez különösen igaz a fesztiválközönségre – csak a régi nagy slágereikre kíváncsi. A Gallagher tesók esetében mindezt súlyosbítja, hogy voltaképp zenekaruk sincs már, külön-külön tárják a nagyérdemű elé a néhány saját szerzeménnyel megspékelt Oasis-életművet. A gitáros-dalszerző-énekes Noel High Flying Birds nevű bandája élén, az egykori klasszikus frontember legújabban egyszerűen Liam Gallagherként fellépve.
A Sziget nagyszínpadát két év különbséggel érték el, ám míg Noelék 2016-os koncertje a tisztes helytállásnál valamivel többet is nyújtott, Liam idei teljesítménye a gyengébb pontjain egy tehetséges Oasis tribute zenekaréra emlékeztetett. Az összhatást nem segítette, hogy a báty lenyomta a másfél órát, Liam az egyet is alig, azt pedig előre tudni lehetett, hogy a High Flying Birds albumainak minőségét Liam sem Beady Eye nevű zenekarával, sem szólólemezével nem ütötte meg. A legfeltűnőbb különbség mégis a színpadi jelenlétben mutatkozott: Noel két éve a rá jellemző lezser visszafogottság ellenére is együtt élt közönségével, Liam viszont maximum a külsőségekben – a 30 fok felett is elmaradhatatlan széldzseki, a mikrofonállványt véletlenül sem megközelítő, hátul összekulcsolt kéz – emlékeztetett 90-es évekbeli önmagára. Az is sokat elárult, amikor a Twitteren előadta, mennyire élvezi első budapesti látogatását, holott 2000-ben már fellépett itt az Oasisszel.
A setlistet az első két Oasis-lemez, a Definitely Maybe és a (What’s the Story) Morning Glory? dalai dominálták, Liam négy számot szentelt tavalyi szólóalbumának, és énekelt egyet a Beady Eye-korszakból is. Bár ezeket érezhetően jobban élvezte az Oasis-nótákkal futott kötelező köröknél, a közönség előre borítékolható módon pont fordítva volt ezzel, így sokan sör vételezésére használták fel a rövid szólóblokkot. Kivéve persze a briteket, akik az As you Were dalszövegeit ugyanúgy teli torokból üvöltötték, mint egy tetszőleges Oasis B-oldalét, jelezve, hogy a szigetországban még korántsem csengett le a Gallagher fivérek kultusza. A hangban is gyengén kezdő Liam a közepére azért magára talált, zenésztársaira pedig végig nem lehetett panasz, jóllehet a hangosítást össze sem lehetett hasonlítani az utánuk kezdő Dua Lipáéval. Zárásként menetrendszerűen érkezett a Wonderwall és a Live Forever, nagy hiányérzet így nyilván senkiben sem maradt, de a látottak alapján azért nem meglepő, hogy a két Gallagher közül inkább Liam szokta pedzegetni egy újabb Oasis-fejezet megnyitását.
Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 12.
