Lemez

Halestorm: Vicious

  • Soós Tamás
  • 2018. szeptember 16.

Zene

Amióta kokain- és flitterhegyekbe, na meg a grunge lehangolt gitárjaiból áradó, kollektív 90-es évekbeli depresszióba fulladt a rock and roll utolsó hedonista vállalkozása, az arénarock – nevéhez meglehetősen hűtlenül – visszaszorult az underground klubok játszóterére.

Amióta kokain- és flitterhegyekbe, na meg a grunge lehangolt gitárjaiból áradó, kollektív 90-es évekbeli depresszióba fulladt a rock and roll utolsó hedonista vállalkozása, az arénarock – nevéhez meglehetősen hűtlenül – visszaszorult az underground klubok játszóterére. Hiába próbálkoztak újjáélesztésével a skandinávok (Crashdiet, Hardcore Superstar), vagy dicséretes paródiába fordításával az amerikaiak (Steel Panther), a fősodorba jobbára csak az a Hale­storm tudta visszacsatlakoztatni a hajmetált, amelyik legalább annyit újított rajta a girl powert éltető, vagány szövegeivel és a 21. századi Joan Jettként fellépő, orkánhangú énekesnőjével, Lzzy Hale-lel, mint amennyit a VH1-on pörgetett, csordavokálos Def Leppard-slágerektől kölcsönzött. A Halestorm így, a negyedik lemezére kifordult már a műfajban elkerülhetetlen zsákutcákból (előző, Into the Wild Life című lemezüket a rádiós kívánalmakhoz puhították), és immár sokkal jobb arányérzékkel játssza az orbitális rockhimnuszokkal most is faltól falig pakolt zenéjét. A Vicious a Halestorm legügyesebben összeválogatott slágergyűjteménye, amelyben minimálisra szorítják a szirupos balladákat, új hatásokkal frissítik a formailag konzervatív rockjukat (indusztriális, Nine Inch Nales-es hangulat a cím­adóban, indie rockos riffelés a White Dressben), a fékezhetetlen női szexualitást éltető és a hard rock macsóságának görbe tükröt tartó szövegeket pedig a legpimaszabb, szadomazo-játékos határig tolják ki. Nem csodálkoznánk, ha ezzel a koronggal megszereznék a tehetségükhöz mért globális népszerűséget, és tényleg berúgnák vele a stadionok ajtaját. Kiérdemelték.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.