Bayreuthban Richard Wagneré a színpad, ez magától értetődő, ám Barrie Kosky tavalyi Mesterdalnokok-rendezése az egyes számot többesre cserélte. Szó szerint Richard Wagnerekkel van tele a színpad, gyermekkel, ifjúval és korossal: az ő maszkját viseli Walther von Stolzing és David, no és természetesen Hans Sachs is. A Wahnfried gunyoros életképével induló előadás Wagnerei többnyire a mester zongorájából másznak elő, s a játékban szerepet kap Cosima (mint Eva), Liszt Ferenc (mint Pogner), valamint Wagner holtig hűséges famulusa, a karmester Hermann Levi is. A zsidó Levinek Beckmesser szerepe jut, hiába is húzódozna, s innen nekilendülve Kosky rendezése eléggé messzire merészkedik. A második felvonást záró éjszakai csődület során pár percre egy hatalmas, a náci hecclap, a Der Stürmer karikatúráit idéző rabbibábu magasodik a szereplők fölé, a harmadik felvonás meg egyenesen a nürnbergi per tárgyalótermében játszódik. Drasztikusan meghökkentő, szépen végiggondolt – és túl sok: Bayreuth legelső zsidó rendezőjének koncepciója, minden érzéki és anyaggazdagságával együtt is, némiképp irritáló hatású. Nem úgy, mint Philippe Jordan vezénylése, mert az egyszerre biztos kezű, autentikus és felvillanyozóan friss szellemű, s ezek a karmesteri erények Bayreuthon innen és túl is ritkaságszámba mennek mostanság. A szereplőgárda többsége igen jól, néhányan meg egyenesen nagyszerűen teljesítenek: mindenekelőtt Sachs és Beckmesser alakítói, vagyis Michael Volle és a színészként külön is lenyűgöző Johannes Martin Kränzle. Ahogy az más Mesterdalnokok-előadásokon is gyakran megesik: a két tenorista közül David (Daniel Behle) meggyőzőbb, mint Walther, akinek szólamát ezúttal a váltig kiábrándító hangszínű Klaus Florian Vogt énekli. Anne Schwanewilmsnek (Eva) pedig a tapsrendben jut még némi búúú!-zás is, noha a Cosima-imitációja amúgy szépen sikerült.
Deutsche Grammophon (2 DVD), 2018
