Koncert

Eksztázisig

King Gizzard & The Lizard Wizard

  • Soós Tamás
  • 2018. szeptember 23.

Zene

Ritkán adatik meg, hogy az ember két nap alatt kétszer, ráadásul egy fesztivál- és egy klubbulin is láthassa aktuális kedvencét. A pazar névhez pazar zenét játszó King Gizzard & The Lizard Wizard vasárnap a Szigeten, másnap pedig az Akvárium Klubban adott telt házas koncertet, de nem is értük volna be ennél kevesebbel.

A három gitárossal és két dobossal színpadra álló King Gizzard ugyanis ritka nagy sztahanovista ahhoz képest, hogy bebélyegzett pszichedelikus zenét játszik: tavaly például három turnét nyomtak le és öt (!) stúdió­lemezt hoztak ki, az utóbbiak közül három ráadásul az év legjobbjai között is joggal kér helyet. A King Gizzard a Tame Impala vezette ausztrál rockforradalom legizgalmasabb formációja: a Can szellemi örököseként nemcsak arrébb tolta a free jazz, a pasztorális pop és a mikrotonális hangzás felé az acid rock határait, de meg is újította a hetvenes évek német kraut-, illetve brit progrockjában gyökerező stílusát. A transzba ejtő ének, a változatosan repetitív riffek plusz az egymásba fonódó dalok motorikus lüktetése olyan pulzálást kölcsönöz a King Gizzard zenéjének, hogy arra még az EDM-partikon edződött fiatalok is vidáman verethetnek. Talán ezért is telt zsúfolásig az Akvárium és az A38 sátor (ennyit arról, hogy nincs igény rockzenére a Szigeten), és üvöltötték a rajongók teli torokból az egy-két szavas, mantraszerűen ismételt refréneket (Rattlesnake, Gamma Knife). A King Gizzard mindkét koncertet úgy kezdte, mintha szügyig gázolnánk a ráadás katarzisában, és környezetféltő fantasylemezük, a Murder of the Universe duettjével (Digital Black, Vomit Coffin) kapásból elriffelték a közönséget az eksztázisig. Amúgy pedig a papírformát érvényesítették: a tompán szóló fesztiválkoncertre kikezdhetetlen besztoffal készültek, aminek minden perce alaposan áttornáztatott, a brutálisan megdörrenő klubbulin viszont már a húszperces, lebegős jamekre (Head On/Pill) is maradt kedv meg idő. Ráadásul a zenekar titkos fegyvere, a zseniális torkú szájharmonikás-billentyűs is nagyobb teret és több éneklehetőséget kapott a klubban, ahol a rockbulik kötelező kellékei (foggal tépett gitárhúrok, intenzív crowdsurfök) is előkerültek, miközben a precízen, mégis irigylendő lazasággal játszó hetes fogat iskolapéldáját nyújtotta, hogyan lehet a rockzene élőben minden szempontból jobb, átütőbb, energikusabb. Ha lennének még legendás koncertek a rock and rollban, a King Gizzard itteni bemutatkozása kétségkívül és villámgyorsan azzá válna.

Sziget, Mastercard A38 színpad, augusztus 12.; Akvárium, augusztus 13.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.