Koncert

Eksztázisig

King Gizzard & The Lizard Wizard

  • Soós Tamás
  • 2018. szeptember 23.

Zene

Ritkán adatik meg, hogy az ember két nap alatt kétszer, ráadásul egy fesztivál- és egy klubbulin is láthassa aktuális kedvencét. A pazar névhez pazar zenét játszó King Gizzard & The Lizard Wizard vasárnap a Szigeten, másnap pedig az Akvárium Klubban adott telt házas koncertet, de nem is értük volna be ennél kevesebbel.

A három gitárossal és két dobossal színpadra álló King Gizzard ugyanis ritka nagy sztahanovista ahhoz képest, hogy bebélyegzett pszichedelikus zenét játszik: tavaly például három turnét nyomtak le és öt (!) stúdió­lemezt hoztak ki, az utóbbiak közül három ráadásul az év legjobbjai között is joggal kér helyet. A King Gizzard a Tame Impala vezette ausztrál rockforradalom legizgalmasabb formációja: a Can szellemi örököseként nemcsak arrébb tolta a free jazz, a pasztorális pop és a mikrotonális hangzás felé az acid rock határait, de meg is újította a hetvenes évek német kraut-, illetve brit progrockjában gyökerező stílusát. A transzba ejtő ének, a változatosan repetitív riffek plusz az egymásba fonódó dalok motorikus lüktetése olyan pulzálást kölcsönöz a King Gizzard zenéjének, hogy arra még az EDM-partikon edződött fiatalok is vidáman verethetnek. Talán ezért is telt zsúfolásig az Akvárium és az A38 sátor (ennyit arról, hogy nincs igény rockzenére a Szigeten), és üvöltötték a rajongók teli torokból az egy-két szavas, mantraszerűen ismételt refréneket (Rattlesnake, Gamma Knife). A King Gizzard mindkét koncertet úgy kezdte, mintha szügyig gázolnánk a ráadás katarzisában, és környezetféltő fantasylemezük, a Murder of the Universe duettjével (Digital Black, Vomit Coffin) kapásból elriffelték a közönséget az eksztázisig. Amúgy pedig a papírformát érvényesítették: a tompán szóló fesztiválkoncertre kikezdhetetlen besztoffal készültek, aminek minden perce alaposan áttornáztatott, a brutálisan megdörrenő klubbulin viszont már a húszperces, lebegős jamekre (Head On/Pill) is maradt kedv meg idő. Ráadásul a zenekar titkos fegyvere, a zseniális torkú szájharmonikás-billentyűs is nagyobb teret és több éneklehetőséget kapott a klubban, ahol a rockbulik kötelező kellékei (foggal tépett gitárhúrok, intenzív crowdsurfök) is előkerültek, miközben a precízen, mégis irigylendő lazasággal játszó hetes fogat iskolapéldáját nyújtotta, hogyan lehet a rockzene élőben minden szempontból jobb, átütőbb, energikusabb. Ha lennének még legendás koncertek a rock and rollban, a King Gizzard itteni bemutatkozása kétségkívül és villámgyorsan azzá válna.

Sziget, Mastercard A38 színpad, augusztus 12.; Akvárium, augusztus 13.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.