Lemez

Mark Knopfler: Down the Road Wherever

  • - legát -
  • 2019. február 24.

Zene

Az idén 70 éves gitárzseni sohasem volt botrányhős, így akár balhénak is vehetjük távolmaradását a Rock and Roll Hall of Fame beiktatási ceremóniájáról. A tavalyi clevelandi parádén mások mellett a Dire Straits volt az ünnepelt, a közönségnek azonban három vadidegen hapsival, Alan Clark, Guy Fletcher billentyűsökkel és John Illsley basszusgitárossal kellett beérnie, s vehette csalódottan tudomásul, hogy nem törik meg az 1992 óta tartó hallgatás, a Dire Straits a jeles alkalomra sem állt össze.

Noha szó sincs arról, hogy Knopfler megtagadná múltját – koncertjein játszik Dire Straits-számokat –, de azt a luxust nem engedi meg magának, hogy kizárólag a múltjából éljen. 1996 óta két-három évente ad ki új lemezt, legalább annyira maga, mint a közönség szórakoztatására. Ahogy a 2012-es Privateering és a 2015-ös Tracker, a tavaly karácsonyra kiadott Down the Road Wherever is elsősorban kellemes hallgatnivaló blues-country stílusjegyekkel, ám ha jobban odafigyelünk a 14 dalra, nemcsak a Dire Straitset idéző gitárfutamok (Good on You Son, My Bacon Roll) miatt keverhetünk nosztalgiakoktélt. A Just a Boy Away from Home és a When You Leave című dalok Bob Dylan különféle korszakait idézik fel, a Trapper Mant a Johnny Cash, Kris Kristofferson, Willie Nelson, Waylon Jennings alkotta countryszupergrupp, a Highwaymen is játszhatta volna, ahogy a Back on the Dance Floort az 1987-es Bryan Ferry. Ha a szel­lem­idézés volt a cél, Knopfler beletrafált. De erre azért nem vennénk mérget.

British Grove Records – Universal/
Virgin EMI, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.