Lemez

Mark Knopfler: Down the Road Wherever

  • - legát -
  • 2019. február 24.

Zene

Az idén 70 éves gitárzseni sohasem volt botrányhős, így akár balhénak is vehetjük távolmaradását a Rock and Roll Hall of Fame beiktatási ceremóniájáról. A tavalyi clevelandi parádén mások mellett a Dire Straits volt az ünnepelt, a közönségnek azonban három vadidegen hapsival, Alan Clark, Guy Fletcher billentyűsökkel és John Illsley basszusgitárossal kellett beérnie, s vehette csalódottan tudomásul, hogy nem törik meg az 1992 óta tartó hallgatás, a Dire Straits a jeles alkalomra sem állt össze.

Noha szó sincs arról, hogy Knopfler megtagadná múltját – koncertjein játszik Dire Straits-számokat –, de azt a luxust nem engedi meg magának, hogy kizárólag a múltjából éljen. 1996 óta két-három évente ad ki új lemezt, legalább annyira maga, mint a közönség szórakoztatására. Ahogy a 2012-es Privateering és a 2015-ös Tracker, a tavaly karácsonyra kiadott Down the Road Wherever is elsősorban kellemes hallgatnivaló blues-country stílusjegyekkel, ám ha jobban odafigyelünk a 14 dalra, nemcsak a Dire Straitset idéző gitárfutamok (Good on You Son, My Bacon Roll) miatt keverhetünk nosztalgiakoktélt. A Just a Boy Away from Home és a When You Leave című dalok Bob Dylan különféle korszakait idézik fel, a Trapper Mant a Johnny Cash, Kris Kristofferson, Willie Nelson, Waylon Jennings alkotta countryszupergrupp, a Highwaymen is játszhatta volna, ahogy a Back on the Dance Floort az 1987-es Bryan Ferry. Ha a szel­lem­idézés volt a cél, Knopfler beletrafált. De erre azért nem vennénk mérget.

British Grove Records – Universal/
Virgin EMI, 2018


Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.