Goldberg-változatok tangóharmonikán – ki hallott már olyat? Az, aki ismeri Philippe Thuriot felvételét Bach variációsorozatáról. A tangóharmonika 1945 előtt főként a könnyű- és népzene hangszere volt, a klasszikus muzsika világában először a kortárs zeneszerzők kezdték használni, színelem gyanánt, különleges effektusok megteremtése céljából. Fokozatosan azonban szólóhangszerként is emancipálódott az instrumentum a komolyzene területén: ma már a legtöbb konzervatóriumban van harmonika tanszak. Thuriot, a hangszer világklasszis belga virtuóza maga is több műfajú művész: a klasszikusok mellett játszik jazzt és könnyűzenét is.
Ravel zongora- és zenekari műveiből harmonikaátiratot készíteni: ez rengeteg problémát vet fel, az átiratok eljátszása pedig szinte emberfelettinek látszó feladat. Thuriot hangszerén úgy szólal meg a Couperin sírja című szvit, az Antik menüett, az Alborada del gracioso, a Pavane, s végül a nagyszabású, sötét lendületű La Valse, mintha ezek a zenék erre a hangszerre születtek volna: ezernyi színnel, beszédesen, rugalmas ritmussal és karaktergazdagon. Az pedig, hogy Ravelt Couperinnel társítja a művész, történeti érzékenységre valló, delikát ötlet (Debussy és Ravel fogékony volt a francia múlt értékei iránt), amely pompás kontrasztokkal gazdagítja a tanulságos és élvezetes CD-t. Couperin karakterdarabjai a barokk zsánerábrázolás apró kincsei. Aki Szokolov koncertjein a ráadások között szívesen hallgatja a Le Tic-Toc-Choc ou Les Maillotins című gyöngyszemet, most a darab érdekes, új arcát ismerheti meg.
Warner Classics, 2018
