A kongresszus táncol – vagy éppen hangversenyre jár: akár így is kiegészíthetnénk a nevezetes 1814–1815-ös bécsi kongresszusról hajdanán közszájon forgott és máig fölemlegetett szállóigét. Az Európa újra- és visszarendezésének megtárgyalására összegyülekezett uralkodók és arisztokrata főtisztviselők ugyanis a legkülönfélébb szórakozásokkal terelték el figyelmüket fő feladatukról. Hol báloztak, hol lovasbaletteket tekintettek meg, Ferenc császár, az orosz cár és a porosz király pedig még a mi Margitszigetünkre is ellátogatott, hogy József nádor vendégeiként együtt megtekintsenek egy magyar látványszüretet. No és persze ott volt a bécsi kongresszus résztvevői számára a zene, például Beethoven muzsikája, amely épp ez idő tájt aratta a legnagyobb közönségsikert – mi tagadás, nem mindig a legsikerültebb kompozíciók révén. Ekkoriban komponált alkalmi műveit olykor egyenesen a giccs fogalmával kapcsolja össze a zenetörténet, s minden siker dacára már akkoriban is akadt olyan zenekritikusi vénával megáldott titkosrendőr, aki így jelentett egy nagyobb hangverseny után: „A tegnapi koncert semmiképpen sem növelte a Beethoven úr zeneszerzői tehetsége iránti lelkesedést.”
Az idézett delátori jelentés 1814 novemberében arról a zeneünnepről számolt be, amelyen a többi közt A dicsőséges pillanat című kantáta ősbemutatóját tartották. A mű, amely egy salzburgi orvosprofesszor (és állatorvos) szövegén alapult, hat tételben énekli meg Vindobona, vagyis Bécs nagyságát, valamint a kongresszuson részt vevő uralkodók közötti egyetértést. A császárváros allegorikus alakját is felléptető kantáta ezúttal a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Beethoven-estjét indítja majd, Vásáry Tamás vezényletével, s két kikezdhetetlen D-dúr remeket, a Hegedűversenyt és a II. szimfóniát fölvezetve (Zeneakadémia, január 29., fél nyolc).
Az ekkor épp egy fiatal tajvani művész hegedűszólójával felhangzó versenymű két nappal később, a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjének középpontjában immár Zalai Antal főszereplésével ígérkezik ugyanitt (Zeneakadémia, január 31., hét óra). No és persze Beethovennel, méghozzá az Ötödikkel zárul majd a Concerto Budapest soros estje is, amely mindemellett nemcsak egy Rahmanyinov-zongoraversenyt kínál Bogányi Gergely előadásában, hanem egy magyarországi bemutatót is: Thomas Adès Polarisát (Nemzeti Hangversenyterem, január 26., fél nyolc).
S ha már a Concerto Budapest e bemutatóját említettük, hát folytassuk Keller András nagyralátó vállalásával, hiszen ő a Ligeti Ensemble élén komplett Schönberg-programot készít elő számunkra, s ez Budapesten valamiképp még mindig merészségnek számít (BMC, január 31. fél nyolc). Ugyanitt a napokban véget ér az Óbudai Danubia Zenekar remek Händel-sorozata, méghozzá két olyan koncerttel, amelyen Hámori Mátéék vendégénekese Baráth Emőke lesz (BMC, január 25. és 26., hét óra).
Ezúttal végezzük könnyeden! Ki tudja, hányadik alkalommal, de újra itt lesz a kaliforniai Chanticleer énekegyüttes (képünkön): a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő deli férfikar mindenkori repertoárjából készül dallantani egy afféle hangzó antológiát (Zeneakadémia, január 27., fél nyolc). A Müpában pedig a februárral beköszönt A mosoly országa, de erről részletesebben majd legközelebb.
