Koncert

Mark Lanegan

  • - greff -
  • 2015. március 26.

Zene

Lanegant és zenekarát a színpadon fél tucat kék és vörös lámpa világítja meg, vagy inkább tartja mindvégig sűrű félhomályban; a zenészek arcát csak akkor látni, ha valaki a telefonja vakujával feléjük villant. A színpad közepét uraló Lanegan sötét hegyként tornyosul a hajót repedésig megtöltő közönsége elé, amelyhez egyetlen szót sem szól a kilencven végigjátszott perc során. A metakommunikáció kiiktatása a koncert nyitányánál, amikor csak ő és a gitárosa van jelen, hogy kettesben eljátsszanak néhány komor és emelkedett, ízig-vérig amerikai posztcountry/pszeudoblues tételt, képes hozzátenni az összhatáshoz, később azonban, a zenei textúra színesedésével már inkább kétlépésnyi távolságot teremt a dalok és a befogadók között, mely utóbbiak lelkesedése így is végig töretlen, csak sosem éri el azt a tetőpontot, amelyre az első percekben még szemlátomást valós esély mutatkozott.

Egyébiránt a zenekar igen jó formában van. Mark Lanegan dalainak egységesen borongós a hangulata, stiláris szempontból viszont elég nagy ugrások vannak a számok között, ezeket a kanyarokat pedig a mostani zenészei jobban veszik, mint azok, akikkel két évvel ezelőtt lépett fel ugyanitt. Különösen sok múlik Jeff Fiedler gitároson, aki a Quiver Syndrome izmos akkordjait (és a refrén stonesos vokálját) vagy a One Way Street whiskeyben megforgatott hangjait éppúgy hibátlanul hozza, mint azokat a dark wave-es lebegéseket, amelyekre az új lemez, a Phantom Radio dalai épülnek. Utóbbiak az effektekkel finoman megbolondított gitározás miatt magabiztosan életre kelnek a színpadon még akkor is, ha elektronikusabb alapokkal különlegesebbek lehetnének – talán majd a következő körben. A legforróbb hullámok mégis a Greg Dulli által írt Deepest Shade közben érik el a közönséget, amikor az énekes a szomorú szerelmi balladák műfajában két-három mondattal eljut Nick Cave szintjéig, majd a refrén közben magabiztosan elindul onnan egyenesen fölfelé.

A38 hajó, február 23.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.