Másfél óra kimenő

  • m. l. t.
  • 1998. november 19.

Zene

A londoni klubzenéket egyre mélyebben szövi át az ázsiai underground. Hogy mozgalomról lenne szó, azt tagadják a főszereplői - azt mondják, ahány klub, annyi szokás. Másban utaznak az indiaiak, mint a pakisztániak, másban a politikai agitátorok, mint a partylovasok és így tovább. Beszélhetünk inspirációról, beszélhetünk hangmintákról, beszélhetünk "élő hangzásról", ugyanoda lyukadunk ki: a kis sárga halacskák megették a nagy fehér cápákat, és nagyon jó, hogy így van. S hogy még jobb legyen, a Tilos az Á a színtér legjelesebbjeit az Almássy Téri Szabadidőközpontba telepíti, rendíthetetlen fedezete, a British Council támogatásával. A Salon Oriental sorozat első fejezetét a Transglobal Underground tette emlékezetessé, de húzós a januári ígéret, a Suns Of Arqa is.
A londoni klubzenéket egyre mélyebben szövi át az ázsiai underground. Hogy mozgalomról lenne szó, azt tagadják a főszereplői - azt mondják, ahány klub, annyi szokás. Másban utaznak az indiaiak, mint a pakisztániak, másban a politikai agitátorok, mint a partylovasok és így tovább. Beszélhetünk inspirációról, beszélhetünk hangmintákról, beszélhetünk "élő hangzásról", ugyanoda lyukadunk ki: a kis sárga halacskák megették a nagy fehér cápákat, és nagyon jó, hogy így van. S hogy még jobb legyen, a Tilos az Á a színtér legjelesebbjeit az Almássy Téri Szabadidőközpontba telepíti, rendíthetetlen fedezete, a British Council támogatásával. A Salon Oriental sorozat első fejezetét a Transglobal Underground tette emlékezetessé, de húzós a januári ígéret, a Suns Of Arqa is.

Persze nem fenékig sikersztori. Az első napot megkímélte az érdeklődés, az intenzíven cirkáló biztonságiakkal együtt talán kétszázan lehettünk - a második nap kínálta az ígéretesebb neveket, és kétszer ezerötszáz forint, az mégiscsak. Különben is, gusztustalan az idő, péntek és tizenhárom, ilyenkor helyénvaló nem menni sehová, aztán ott maradni, amíg lehet. Az elszántabbja azonban megállapíthatta: a díszletért felelős Gaiaspace pár óra alatt ezeregyéjszakát teremtett a nagyteremből: a rejtelmes kelméken ibolyántúli sugarak, a varázslatos szőnyegeken mindenre kész hastáncosnők; a kivetített videókon hömpölygő hólyagok - a bársonyos poszterekhez hasonlatosan a hatvanas évek emlékei.

Cs. I. barátom elmélete szerint Jimi Hendrix ´68-nak és ´98-nak ezt a fordulatát álmodta bele az If 6 Was 9 című számába; és efféle emlékeket idézett az első fellépő, a Mandragora zenekar is, bár nem volt könnyű elhinni neki. Etnikus hangmintákkal terhelt rockzenét hallhattunk, de ez a rock nem tudott az etnóval mit kezdeni. És megint csak pszichedelikus felhang köszönt vissza az Earthtribe - ha úgy tetszik, a drum ´n´ bass - monotóniájából is, de még mindig nem kaptunk szárnyra: egy ilyen Earthtribe csak addig működik, ameddig táncolni lehet, nem marad utána nyom. Ráadásul az Almássyn nem táncolt senki, bár erről nem a zenekar tehet szerintem. Az ázsiai színtért tömörítő Outcaste kiadó egyébként felfigyelt az idősíkok e párhuzamára - ugrott be hazafelé --, vesd össze Wolfgang Dauner vagy Dave Pike előkaparásával; hát ennyit az első napról.

Másnap újra előkerült Julia és Valérie, hogy hastáncoljon nekünk, de most már nem tűnt olyan mókásnak, belőlem egy belgrádi revü emlékét csalogatta ki. Ám ami fontosabb: előkerült - mintegy megtízszereződött - a közönség is, hiába, a Transglobal Underground már bejáratta magát rendesen. Előtte Dhol Foundation és néhány egészen emelkedett pillanat; sajnos az indiai ütősök közé befurakodott egy magyar származású gitáros/szempleres is, hazavágva az "észak-indiai vásári kikiáltók" nemes hagyományát.

Ahogy a kilencvenes évek kezdetén a Transglobal Underground úttörésével robbant a techno-etnónak keresztelt tánckör, mára ugyanő jutott legmesszebbre a klubszíntértől: jelenleg a Page-Plant-turnéval járja Európát. Nem hinném, hogy legutóbbi, Rejoice Rejoice című albuma a legjobb; azt sem gondolom, hogy most az Almássyn rátett a Szigetre egy lapáttal, de ez egy exkluzív koncert volt, mégiscsak. Először játszottak együtt - az említett albumon is közreműködő - magyarországi romákkal, a cimbalmos Balogh Kálmánnal és a hegedűs Major Lászlóval. Az együtt töltött negyedóra nemcsak azt igazolta, hogy a zenekar "globalitásába" - előzetes próba nélkül - színpadon is belefér a kelet-európai roma muzsika, de - az ének és a hegedű/cimbalom párbeszéde során - Natacha Atlas is ekkor engedhetett betekintést az arab zene mélységeibe. Mi pedig kaphattunk másfél óra kimenőt az itt és most szorításából; becsüljük meg, ki tudja, legközelebb mikor állhatunk odébb.

m. l. t.

Almássy Téri Szabadidőközpont, november 13-14.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.