mi a kotta?

Még jobban nyög

  • mi a kotta
  • 2019. április 28.

Zene

„Hallom, hogy nagyon jókat mondanak a muzsikus Pucciniről. Modern irányzatokat követ, ami természetes, de kitart a dallam mellett, ami se nem régi, se nem modern. Ám úgy tűnik, a szimfonikus elem uralkodik a zenéjében! Ezzel semmi baj. Csak hát itt azért jó lesz vigyázni. Az opera az opera, a szimfónia meg szimfónia, és nem hiszem, hogy jó dolog szimfonikus darabot tenni egy operába pusztán azért az örömért, hogy a zenekart is megtáncoltassuk.” Ha minden igaz, ez az 1884-es levélrészlet az első és egyszersmind az egyetlen közvetlen tanúság arra, mit is tartott az olasz opera ősz mestere, Verdi majdani örököséről, Pucciniről. A luccai fiatalember épp ekkoriban lépett a nyilvánosság elé az első operájával, a Lidércekkel, amely egyrészt kedvezőtlen fogadtatásra talált egy pályázati zsűri körében, másrészt viszont egy életre összekapcsolta a szerzőt a Ricordi kiadóval. Hogy Verdi a távolból, hallomás útján helyesen ítélt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga Puccini azért lelkesedett e „jó kis téma” iránt, mert sokat lehet benne „leíró szimfonikus stílusban dolgozni”. A címszereplő lidércek által halálra táncoltatott vőlegény története most vasárnap a tisztán hangszeres Puccini-művel, a Krizantémokkal párban jut majd elénk: nemzetközi énekesgárdával, a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Balett közreműködésével, s nem utolsósorban Alberto Veronesi vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, március 31., hét óra).

„»Előrehaladtunk!« – hazugság, »ugyanott vagyunk«! A papír, a könyvek haladtak – mi ugyanott vagyunk. Amíg a nép nem ellenőrizheti a saját szemével, hogy mit tesznek vele, amíg maga nem akarja, hogy ez vagy az megtörténjen vele – addig ugyanott vagyunk! Mindenféle jótevő kész a megdicsőülésre, s nem rest ezt dokumentumokkal alá is támasztani, a nép meg csak nyög, és hogy ne nyögjön, leissza magát a sárga földig, és aztán még jobban nyög: ugyanott vagyunk!” Muszorgszkijt láthatóan kevésbé szakmai, de határozottan emelkedettebb motívumok sarkallták a Hovanscsina megalkotására: „a múlt a jelenben – ez az én feladatom”, mint ugyanebben az 1872-es levélben fogalmazott. E feladat elvégzésében, vagyis a Hovanscsina hiánytalan befejezésében Muszorgszkijt sajnos az összorosz menekülőút és zsákutca, az alkoholizmus, s az abból eredő korai halál megakadályozta, de a remekmű így is helyet követelt magának a repertoáron. Az eddig hol Rimszkij-Korszakov, hol meg Sosztakovics végsimításaival előadott Hovanscsina most, a ránk köszöntő Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjén az avatott Muszorgszkij-szakértő, Bojti János rekonstrukciójában szólal majd meg: döntően szláv operaénekesek hangján, a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek játékával, Kovács János fősége alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 5., hét óra).

Jeléül annak, hogy a fesztivál milyen sűrű napokat ígér számunkra, mindjárt ezen az estén egy másik, jószerint kihagyhatatlan esemény is ott szerepel a programon. A Zeneakadémián ugyanis Jordi Savall és az Hespèrion XXI koncertjét fogják megrendezni, méghozzá a múltba tekintő, s mégis oly aktuális tematika, a Kelet–Nyugat – A lelkek párbeszéde jegyé­ben (április 5., fél nyolc). S hogy előző este ugyanitt, még a fesztiváltól függetlenül, Dvořák Stabat Matere is felhangzik a MÁV Szimfonikus Zenekar szervezésében, azt végül már csak kutyafuttában említhetjük (április 4., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.