mi a kotta?

Még jobban nyög

  • mi a kotta
  • 2019. április 28.

Zene

„Hallom, hogy nagyon jókat mondanak a muzsikus Pucciniről. Modern irányzatokat követ, ami természetes, de kitart a dallam mellett, ami se nem régi, se nem modern. Ám úgy tűnik, a szimfonikus elem uralkodik a zenéjében! Ezzel semmi baj. Csak hát itt azért jó lesz vigyázni. Az opera az opera, a szimfónia meg szimfónia, és nem hiszem, hogy jó dolog szimfonikus darabot tenni egy operába pusztán azért az örömért, hogy a zenekart is megtáncoltassuk.” Ha minden igaz, ez az 1884-es levélrészlet az első és egyszersmind az egyetlen közvetlen tanúság arra, mit is tartott az olasz opera ősz mestere, Verdi majdani örököséről, Pucciniről. A luccai fiatalember épp ekkoriban lépett a nyilvánosság elé az első operájával, a Lidércekkel, amely egyrészt kedvezőtlen fogadtatásra talált egy pályázati zsűri körében, másrészt viszont egy életre összekapcsolta a szerzőt a Ricordi kiadóval. Hogy Verdi a távolból, hallomás útján helyesen ítélt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga Puccini azért lelkesedett e „jó kis téma” iránt, mert sokat lehet benne „leíró szimfonikus stílusban dolgozni”. A címszereplő lidércek által halálra táncoltatott vőlegény története most vasárnap a tisztán hangszeres Puccini-művel, a Krizantémokkal párban jut majd elénk: nemzetközi énekesgárdával, a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Balett közreműködésével, s nem utolsósorban Alberto Veronesi vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, március 31., hét óra).

„»Előrehaladtunk!« – hazugság, »ugyanott vagyunk«! A papír, a könyvek haladtak – mi ugyanott vagyunk. Amíg a nép nem ellenőrizheti a saját szemével, hogy mit tesznek vele, amíg maga nem akarja, hogy ez vagy az megtörténjen vele – addig ugyanott vagyunk! Mindenféle jótevő kész a megdicsőülésre, s nem rest ezt dokumentumokkal alá is támasztani, a nép meg csak nyög, és hogy ne nyögjön, leissza magát a sárga földig, és aztán még jobban nyög: ugyanott vagyunk!” Muszorgszkijt láthatóan kevésbé szakmai, de határozottan emelkedettebb motívumok sarkallták a Hovanscsina megalkotására: „a múlt a jelenben – ez az én feladatom”, mint ugyanebben az 1872-es levélben fogalmazott. E feladat elvégzésében, vagyis a Hovanscsina hiánytalan befejezésében Muszorgszkijt sajnos az összorosz menekülőút és zsákutca, az alkoholizmus, s az abból eredő korai halál megakadályozta, de a remekmű így is helyet követelt magának a repertoáron. Az eddig hol Rimszkij-Korszakov, hol meg Sosztakovics végsimításaival előadott Hovanscsina most, a ránk köszöntő Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertjén az avatott Muszorgszkij-szakértő, Bojti János rekonstrukciójában szólal majd meg: döntően szláv operaénekesek hangján, a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek játékával, Kovács János fősége alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 5., hét óra).

Jeléül annak, hogy a fesztivál milyen sűrű napokat ígér számunkra, mindjárt ezen az estén egy másik, jószerint kihagyhatatlan esemény is ott szerepel a programon. A Zeneakadémián ugyanis Jordi Savall és az Hespèrion XXI koncertjét fogják megrendezni, méghozzá a múltba tekintő, s mégis oly aktuális tematika, a Kelet–Nyugat – A lelkek párbeszéde jegyé­ben (április 5., fél nyolc). S hogy előző este ugyanitt, még a fesztiváltól függetlenül, Dvořák Stabat Matere is felhangzik a MÁV Szimfonikus Zenekar szervezésében, azt végül már csak kutyafuttában említhetjük (április 4., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.