Az első, a Bandi a hegyről című szólóalbum 2001-ben jelent meg, és nem is volt igazán szólómunkának tekinthető, hiszen a kiadó Kispál-lemezt szeretett volna, és ennek következtében a zenekari tagok vastagon közreműködtek a dalokban. Lovasi András a folytatást a 2017-es, ötvenedik szülinapos koncertekre szerette volna időzíteni, de ismételten kicsúszott az időből. Olyannyira, hogy a Tűzijáték délben csak most, másfél évvel az arénás életműkoncert után jelent meg.
A közreműködők sora egyáltalán nem meglepő: valószínűleg senki nem akad fenn Dióssy Ákos, Szabó Attila és Tövisházi Ambrus nevén, ahogy a Kiscsillag két tagjának, Erős Mártonnak és Szesztay Dávidnak a vendégszereplése sem különösebb szenzáció. Annál meglepőbb a zenei körítés, és aki azt várta, hogy ez a lemez szervesen kapcsolódik az elődjéhez, az téved. Kispálos és kiscsillagos hangulatokból, manírokból is alig kapunk valamit; mindez azt sugallja, hogy Lovasinak van még egy külön zenei világa is, amelyet eddig nem nagyon ismertünk.
Viszonylag analóg hangzású, folkos dominanciájú album ez, időnként szokatlan énekstílussal, kevés gitárral, minimális elektronikával, annál több akusztikus hangszerrel és sok-sok fúvóssal. Ami a szövegeket illeti, közéleti utalást alig találni, de az apaság természetesen szóba jön, ami teljesen indokolt, hiszen a művésznek nemrég megszületett a harmadik gyermeke (és még hallható is a gügyögése a nyitódalban).
Érdekes módon több számban is felbukkan a halál témája – ott van például az előbb említett nyitány, amelynek a címe: Nem kell. Szövegében a Ha az életben című Kispál-klasszikusra hajaz; amúgy Lovasi a dalt a Game Over Club című, készülőfélben lévő mozifilmhez írta. A kaszás előjön még a Sziluetthuszárban, amely a tíz évvel ezelőtti második Kiscsillag-lemezre készült, de arra végül nem került fel. Ami a visszatérő elemeket illeti, többször szóba jön az isten (például az Ének rólunk és a Csak mi ketten című tételekben), nem egy dal pedig gyerekkori nosztalgia jegyében született (1971, Bükfürdő). A három legjobb szám egyértelműen a Szabó Attilával komponált Féreg (ezt Lovasi eredetileg Schmidt Mária felkérésére írta, a Terror Házának!), a Lukács Lászlóval közös csörömpölésből született Csillár és a tűnődő hangulatú Szél.
Érdekes lemez a Tűzijáték délben: sokkal inkább szólóalbum, mint a Bandi a hegyről, és a művész által ironikusan belengetett „elzoránosodás” nyomai szerencsére nem fedezhetők fel rajta. Az „elákosodás” meg még kevésbé; nem is csoda, hogy ez a vád (amely az Index lemezkritikájában szerepelt) alaposan felbosszantotta a művészt, ami érthető, hiszen senki sem szereti, ha pont azzal hozzák össze, akire a legkevésbé akar hasonlítani. Kicsit szokni kell ezeket az elsőre nehezebben emészthető dalokat, mert többszöri meghallgatás után az ember sokkal többre tudja értékelni őket.
Megadó Kiadó, 2019
