Megérint a múzsa – Jane Birkin az A38-on

Zene

Kicsit furának tűnt több évtizedes francia sanzonokat hallgatni az A38 hajó leginkább pogózáshoz szokott gyomrában, és a zsúfolásig megtelt jármű (az utolsó emberek lényegében már a folyosóról nézték a műsort) helyett talán jobb lett volna egy ülős koncert a Müpában, de persze így is nagyjából megfelelőek voltak a kulisszák Jane Birkin első magyarországi koncertjéhez. Mint ismeretes, az angol-francia színész- és énekesnő Serge Gainsbourg múzsája volt jó régen, és most – egyrészt évfordulós, másrészt karitatív okokból – a züllött, ám zseniális dalszerző által komponált slágerekre épített egy komplett turnéprogramot.

A színpadon négy japán zenész kísérte a hatvanöt éves Birkint, akik közül nem egy simán az unokája lehetne: egy zongorista, egy dobos, egy trombitás és egy hegedűs hölgy – utóbbi még egy vicces, Yoko Onó-s duettet is bevállalt a még mindig remek formában lévő Lady Jane-nel. A hangszerelés enyhén dzsesszes ízt adott a sanzonoknak, ami nem lett volna baj – az már inkább, hogy a hangszeres részek inkább profin, mintsem izgalmasan egészítették ki a főhősnő nem túl erős, de annál karakteresebb énekhangját. A dalok természetesen franciául hangzottak el, az átvezető szövegek viszont angolul, és ezekből megtudtuk, hogy hülyeség lenne Gainsbourg dalait angolul énekelni a sok lefordíthatatlan szójáték és rejtett utalás miatt, és ez talán arra a körülbelül öt éve kiadott tribute-albumra is vonatkozott, amin nívós előadók (többek között a Portishead, Jarvis Cocker és a Kills) fürödtek be az angol nyelvű átiratokkal.

 


Fotó: Somay Márk - http://kellegyfotos.com

 

A közvetlen közelség miatt igazán intim hangulatúra sikeredett ez a zeneileg főleg a hatvanas évek végéről/hetvenes évek elejéről merítő koncert, melynek csúcspontjaként a lenyűgöző személyiségű énekesnő még a közönség közé is bemerészkedett, a koncert végén pedig akinek csak lehetett, köszönetet mondott. Az előző napi kormánypárti békemenetnek szánt dicsérete egyesekből természetesen éljenzést, másokból brummogást váltott ki – ezzel együtt nehéz lett volna kellemesebb programot elképzelni vasárnap estére. Valamikor (ha már erről a családról van szó) Charlotte Gainsbourg-t is szívesen látnánk ugyanitt.

A38 hajó, január 22.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.