Lemez

Huszonegy megasláger

Guided By Voices: Let's Go Eat The Factory

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2012. január 24.

Zene

Noha viszonylag kevesen tudják, ettől még tény, hogy az ötvenes évei közepén járó Robert Pollard a valaha volt legnagyobb rocksztár a világon.

A - ha nem is gyakran, de - rendszeresen változó felállású, Daytonból indult Guided By Voicest lassan harminc éve (igaz, ebben benne van a leginkább útkereséssel töltött első évtized, valamint az elmúlt hétévnyi szünet) vezető zenész határtalan sármja talán csak Rutger Haueréhez mérhető, frontemberi teljesítménye egyenesen Freddie Mercuryt idézi; a stúdióban lökött, hanyag és széteső, a színpadon professzionális szórakoztatóipari gépezet; énekhangja pedig ezer közül is felismerhető. Pollard és mindenkori segítőtársai művészi koncepciója az, hogy magától értetődően fülbemászó, powerpop, college, illetve hard rock alapokra építkező perfekt rockslágereket írnak, amelyeket aztán könnyed természetességgel és nagy fantáziával facsarnak ki, roncsolnak, torzítanak és tesznek tönkre: például házilag előállított zajokkal-zörejekkel, magnószalag-manipulációkkal, szokatlan, csetlő-botló dalstruktúrákkal, szándékosan lo-fi (sőt egészen no-fi) megszólalással. Vagy egyszerűen úgy, hogy igazi, nemtörődöm slackerekként be sem fejezik a dalokat, amelyek így, megcsonkítva vagy a levegőben lógva sem félkésznek, demószerűnek, hanem sokkal inkább varázslatosan nyugtalanítónak tűnnek. A végeredmény pedig afféle klasszikus és kicsit szürreális zenerajongói álom: tessék, ez lesz, ha összekeverjük a korai Wire-t a The Whoval, vagy a Mission of Burmát a The Carsszal, és mellérakjuk még a Világ Legnagyobb Rocksztárját és mérhetetlenül sok alkoholt. Hát van ennél jobb?


 

A GBV, bár az ezredfordulóra már egészen REM-szerűvé finomította a hangzását, pályafutása alatt a lelkendező kritikák és a hűséges rajongótábor dacára is csak mérsékelt kereskedelmi sikert tudott elérni, és 2004-ben egy nagyszerű album után fel is oszlott. Pollard ezután számolatlanul ontotta magából a szólólemezeket (nem irigylem azt, aki mind meghallgatta), és tiszteletet parancsoló ősz hajával ő lett mindenki kedvenc indie-nagypapája. Idén pedig, mikor már minden újság legalább egyszer megírta, hogy a Pavement volt a kilencvenes évek legfontosabb zenekara, épp itt volt az ideje, hogy a GBV is visszatérjen; ráadásul az ún. klasszikus felállásban, amely a Bee Thousand és az Alien Lanes lemezeket is készítette. A Let's Go Eat The Factory pedig (nem értelemszerűen) minden szempontból a kilencvenes évek közepi, követhetetlen kreatív rohamokban gazdag csúcskorszakot idézi. Van itt huszonegy darab, átlagosan egy-másfél perces megasláger, az érzelmes szobazenétől (My Europa) a motorikus art-punkon (Spiderfighter) át egészen a széles terpeszben riffelésig (God Loves Us), a lo-fi zörgéstől a rádióbarát rockolásig, a furcsa zajoktól a kristálytiszta csilingelésig. Aki hallott már GBV-lemezt, annak aligha okoz meglepetést a Factory, ám ezzel együtt is rendkívül erős visszatérés.

Guided By Voices/Fire, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?