Meghalt a Bon Jovi egyik alapítója

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. június 6.

Zene

Egyelőre nem tudni a halál okát. 

Hetvenéves korában vasárnap meghalt Alec John Such egykori basszusgitáros, a Bon Jovi legendás amerikai rockzenekar egyik alapítója - jelentette be az együttes hétfőn.

 Such 1983 és 1994 között játszott az együttesben, amikor olyan slágereket adtak ki, mint a You Give Love a Bad Name, a Livin' on a Prayer és a Bad Medicine - írta a BBC hírportálja. Suchnak tulajdonítotják, hogy összehozta a zenekart, és úgy emlékeztek rá, mint egy kedves barátra, aki "vad és élettel teli" volt.

Arról, hogy hogyan és hol halt meg, nem közöltek részleteket.

"Alec szerves része volt a zenekar megalakulásának. Hogy őszinte legyek, rajta keresztül találtunk egymásra.." - írta a Twitteren Jon Bon Jovi énekes-dalszerző.

 

Such 1951. november 14-én született New Yorkban, és ismert alakja lett a New Jersey-i zenei színtérnek, ahol a zenekar megalakult - írta az AP amerikai hírügynökség. Eredetileg a The Message nevű zenekarban játszott.

A Sayreville-i Hunka Bunka Ballroom menedzsereként ő hívta meg Jon Bon Jovi & The Wild Ones együttest, mielőtt maga is csatlakozott volna a zenekarhoz.

Idősebb volt zenekari társainál, ahogy azt évekkel később a The Asbury Park Press című lapnak adott interjújában megjegyezte.

"A lemezcég nem mondott igazat a koromról. Harmincegy éves voltam, amikor beléptem. Jó tíz évvel idősebb, mint a zenekar többi tagja. A nővérem végül nagyon dühös lett, mert az újságok az idősebb nővéremként írtak róla, pedig valójában fiatalabb volt nálam" - mondta. A korkülönbség volt az oka annak, hogy végül kilépett - tette hozzá.

"Amikor 43 éves voltam, kezdtem kiégni. Úgy éreztem, hogy ez munka, és én nem akartam dolgozni. Azért álltam be egy zenekarba, mert nem akartam dolgozni".

Hugh John McDonald lépett a helyébe, de később rövid időre újra csatlakozott a zenekarhoz, amikor 2018-ban bekerültek a rock and roll hírességeinek csarnokába.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.