Rokia Koné & Jacknife Lee: Bamanan Rokia Koné az egyike azoknak az afrikai amazonoknak, akik öt évvel ezelőtt robbantottak a Republique Amazone című albumukkal. Írtunk is róla akkor, ismétlésként most csak azt jegyezzük meg, hogy az afrikai nők elnyomása elleni tiltakozásként álltak össze, olyan hangütéssel, amelyre Afrikán túl is felkapta a fejét az elektronikus tánczenei színtér.
Koné, akit addig csak Maliban istenítettek, felbuzdult a lemez nemzetközi sikerén, és valami hasonlóan nyitott szólóalbumról kezdett álmodozni maga is. Készített pár felvételt, de aztán bekavart az élet: 2020-ban új lemez az amazonokkal, na meg a vírus. Akár feledésbe is merülhettek volna a tervei, ám történt, hogy Jacknife Lee, a több mint jó nevű kaliforniai producer rákattant egy gitár hangjára az amazonok lemezén. Levelezni kezdett a lemez producerével, és mint kiderült, Salif Koné – Rokia Koné gitárosa – követte el, és amúgy éppen elakadtak a lemeztervükkel…
A többi kiderül a Bamanan című albumról. Hogy Lee számára nem volt elég a szokásos produceri szerep (arra ráunhatott a U2, az R.E.M., a Killers és Taylor Swift kapcsán), azt világosan jelzi, hogy Rokiával közösen jegyzik az albumot. Hogy a magáévá tette, az a legkevesebb. Az első számban (Bi Ye Tulonba Ye) kissé túl is exponálta magát, abban a programozás elnyomja a hangszeres mali hagyományt. De aztán, szerencsére, igazán mérlegképessé válik a produkció: az egyik serpenyőben a gitár, a djembe, a tama, a ngoni, a vokál (szóval, a vegytiszta Mali), a másikban pedig Lee tolja alájuk a magáét. És így együtt még azt is képesek elhitetni, hogy manapság Bamako a világ közepe. (Real World Records, 2022)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
