Lemez

World music: ha

nem tudtuk volna: Bamako a világ közepe, Salento Babilonig terjed, és a Balkán lelke Szigetcsép.

Rokia Koné & Jacknife Lee: Bamanan Rokia Koné az egyike azoknak az afrikai amazonoknak, akik öt évvel ezelőtt robbantottak a Republique Amazone című albumukkal. Írtunk is róla akkor, ismétlésként most csak azt je­gyez­zük meg, hogy az afrikai nők elnyomása elleni tiltakozásként álltak össze, olyan hang­ütéssel, amelyre Afrikán túl is felkapta a fejét az elektronikus tánczenei színtér.

Koné, akit addig csak Maliban istenítettek, felbuzdult a lemez nemzetközi sikerén, és valami hasonlóan nyitott szólóalbumról kezdett álmodozni maga is. Készített pár felvételt, de aztán bekavart az élet: 2020-ban új lemez az amazonokkal, na meg a vírus. Akár feledésbe is merülhettek volna a tervei, ám történt, hogy Jacknife Lee, a több mint jó nevű kaliforniai producer rákattant egy gitár hangjára az amazonok lemezén. Levelezni kezdett a lemez producerével, és mint kiderült, Salif Koné – Rokia Koné gitárosa – követte el, és amúgy éppen elakadtak a lemeztervükkel…

A többi kiderül a Bamanan című albumról. Hogy Lee számára nem volt elég a szokásos produceri szerep (arra ráunhatott a U2, az R.E.M., a Killers és Taylor Swift kapcsán), azt világosan jelzi, hogy Rokiával közösen jegyzik az albumot. Hogy a magáévá tette, az a legkevesebb. Az első számban (Bi Ye Tulonba Ye) kissé túl is exponálta magát, abban a programozás elnyomja a hangszeres mali hagyományt. De aztán, szerencsére, igazán mérlegképessé válik a produkció: az egyik serpenyőben a gitár, a djembe, a tama, a ngoni, a vokál (szóval, a vegytiszta Mali), a másikban pedig Lee tolja alájuk a magáét. És így együtt még azt is képesek elhitetni, hogy manapság Bamako a világ közepe. (Real World Records, 2022)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”