Zene

Csak elismeréssel adózhatunk a Letherette-duó birkatürelmének: a wolverhamptoni Richard Roberts és Andy Harber hétévnyi közös munka után szánta el magát arra, hogy (még 2010-ben) kiadja első, nyolcszámos vinil EP-jét.

Magyarországi ősbemutató - áll a Zsidó Nyári Fesztiválon koncertszerűen előadott Rossini-opera beharangozójában, s erről értesülvén kissé elcsodálkozik az operabarát, hiszen legutóbb a kilencvenes években adták az operaházban a bel cantóra áttett ótestamentumi történetet.

A lelkesebb körökben metálreformernek tartott francia Gojira a balatonszemesi Rock Beach Fesztivál után az A38-ra is behajózott, hogy közel telt házas klubkoncerttel zárja a Duplantier fivérek dühébe a szokottnál több dallamot szúró L'Enfant Sauvage-t bemutató körútját.

"Előrebocsátom, hogy Bartók Bélához régi jóindulat, sőt barátság fűz, s hogy kiváló tehetségnek tartom őt, amiért mindig teljes elismeréssel viseltettem vele szemben. Ez azonban nem gátolhat meg abban, hogy az igazságnak megfelelően ki ne jelentsem, hogy a román népzenéről szóló cikkének egy német folyóiratban való megjelentetését most szerfölött időszerűtlennek, sőt szerencsétlennek tartom.

Akit pár évtizede hosszú hajú, kölyökképű zenei agytrösztként ismertünk, az pár nap híján 70 évesen, sármosan, ősz lobonccal és barázdált arccal vezeti elő a rockzene egyik legnagyobb hatású művét.

Az utóbbi években a Ras G művésznéven ismertté vált Gregory Shortert a szakírók a Los Angeles-i újvonalas hiphopszcéna egyik legkarakteresebb, legnagyobb reménységű figurájaként tartják számon.

Donizetti Lammermoori Lucia című operájának szoprán dívái régebben üveghangú énekesnők voltak, akik csilingelő, kristályos koloratúrákban érvényesítették a bomlott agyú hősnő bontakozó és az "őrülési jelenetben" kulmináló ideggyöngeségét.

Volt, hogy nyíltan tartottak tőle, előfordult a vágy tárgyaként, de a rendőr mindig titokzatos figura maradt a magyar popkultúrában.

"Ha jó opera-előadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek" - fogalmazott állítólag Johannes Brahms, azazhogy dehogyis Brahms, hisz az ő hasonló s ugyancsak legenda szerinti mondata Mahler budapesti Don Giovanni-előadásaira vonatkozott. Nem, ez a mondat a hagyomány szerint Mária Terézia királynő és császárné ajkát hagyta el, aki szavaival ilyesformán elsősorban Joseph Haydn zenei vezetői és operaszerzői eredményeit méltatta.

Az ifjabb Josef Hellmesberger, José Gallardo és Bősze Ádám: egy századvégi-századfordulós szalonkomponista, egy mosolygósan zavart, de a zongora mellett csodálatosan reflexív kamaramuzsikusnak bizonyuló argentin pianista, valamint egy bonviváni sikert arató, lazán oldott műsorközlő. Ők hárman voltak a nyitókoncert főszereplői a hosszabb nevén 4. Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál gyanánt említendő kaposvári zeneünnepen.

Amikor 1968 után összeomlottak a társadalom és vele a művészet radikális megváltoztatására irányuló remények, az avantgárd zeneszerzés (és a "free jazz" ugyancsak) minden korábbinál nagyobb válságba jutott: elveszítette mindenben csalódott közönsége nagy részét és a saját hitét is.

dén is meg lehetett állapítani, hogy a világzenei színtér előadói - közönségük nagy részéhez hasonlóan - egyre önfeledtebben fürdőznek a kevéssé strukturált kapitalizmusellenes populizmus langymelegében, és nyitottak a kalandos összeesküvés-elméletekre is. Zenéjüket viszont korlátok közé szorítja az ifjúság egyenletes tempójú ugrándozás iránti igénye, amelyet csak elbizonytalanítanak a bonyolultabb ritmusok.