Fesztiválmelléklet

"Újraosztanám a lapokat"

Horváth László, a Fonó vezetője

  • rés a présen
  • 2013. szeptember 29.

Zene

rés a présen: Kis kihagyás után újra vezeted a Fonót. Hogyan telt az elmúlt pár év, és milyen az új koncepció?

Horváth László: Úgy vagyok a Fonóval, mint José Mourinho a Chelsea-vel. Mindenhol jó, de talán ott a legjobb, ahol a kezdeti eredmények, sikerek emlékezetesek maradtak. Mai napig él bennem az 1999-es év, ahol az új évezred világzenei produkcióit fektettük le: Besh o droM, Boban Markovicék, Lajkó Félix, Csík zenekar, Gypsy Cimbalom Band... Mint látjuk, a nevek azóta is etalonok a szakmában és a piacon egyaránt. Az új koncepció mindenekelőtt az értékektől vezetve kíván lavírozni. Egyrészt olyan neveket akarunk és tudunk kiszolgálni, mint Dresch Mihály, Borbély Mihály, Juhász Gábor, Balázs Elemér, Both Miklós, Herczku Ágnes, Csík János és a sort folytathatnánk - ami azt jelenti, hogy szinte feltételek nélkül az ügyeik, koncepcióik mögé állunk. Másrészt a következő évtizedek zenekarait is segíteni kívánjuk: Buda Folk Band, FolkAmbassy, Cimbaliband, Lakatos Róbert és a RÉV, Felvonó, Berka... A Fonó küldetése nem változott: a magyar kultúra egyedi, kurrens, értékeket hordozó produkcióinak a partnerei kívánunk lenni.

rap: Voltak-e a Fonónak a nyáron kihelyezett rendezvényei?

HL: Ami a Fonó falai közé már nem fér be, azt kihelyezzük, például a budafoki Kárpát-medencei Borászok és Népzenészek Találkozójára, ahol a programot már mi kreáltuk. Népzenei, világzenei produkciókkal láttuk el az ország szinte minden fesztiválját, ott voltunk a júniusi Etyeki Pikniken, ott leszünk a szeptemberin is, ahol egy présházat töltünk meg tartalommal meg a népzenészek által kiválasztott borokkal.

rap: Milyen rendezvényekre számíthatunk ősszel?

HL: A Fonó 18 éves lett, Nagykorúság és felelősség címmel zajlik az egész október-december, olyan kiemelt programokkal, hétvégékkel, melyek a fénykort hivatottak felidézni vagy egy újabb fénykort megalapozni. Nincs olyan számunkra fontos művész, aki ne lenne ott a sorozatban, Balázs Elemértől a Zerkula zenekarig!

rap: Milyen egyéb projektjeitek vannak a rendezvényeken kívül?

HL: CD-kiadási portfóliónk folyamatosan bővül, ez olyan számunkra, mint egy színháznak az új bemutató - nélkülözhetetlen. Lajkó Félix Mező című lemezét a World Music Charts Europe listavezető helyéig röpítettük. A Fonót az európai kiadók 20-as listájára toltuk vissza. 'sszel egyedi Csík-bakelitlemezzel, új Dresch Quartet-albummal is jelentkezünk.

rap: Mit tennél, ha egy szép napon arra ébrednél, hogy te vagy a népzenei miniszter?

HL: Magamhoz csatolnám még a világzenei meg fesztiválpiacot is, és újraosztanám a lapokat. A Héttorony Fesztivált a haza kiemelt rendezvényévé tenném, a népzenészeknek évi egymilliárdot biztosítanék, a Muzsikásnak, Csík Janinak, Lajkó Félixnek, Dresch Misinek biankó csekket adnék - tudva, hogy ők úgysem csinálnának mást, mint zenéjükkel a nemzetüket szolgálnák. Egyik utolsó intézkedésként a Fonó Budai Zeneházat a nemzeti együttműködés rendszerében betöltött példamutató tevékenysége okán állami százmilliókhoz juttatnám, melyet az aktuális kormányfővel szignóztatnék!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.