Lemez

Méretes zakó

My Morning Jacket: The Waterfall II

Zene

A Jim James vezette, Kentucky államból származó My Morning Jacket elsősorban az USA-ban örvend komolyabb népszerűségnek.

Európában nem számít akkora névnek, aminek talán az is az oka, hogy az együttes nem sok energiát fordított eddig az itteni promócióra és koncertezésre. Zenéjükben a pszichedélia, az indie, a folk, a country és az americana elemei vegyülnek, és szokás őket néha az amerikai Pink Floydnak is nevezni. Tény, hogy szívesen merítenek ihletet a Floydtól, különösen az átmeneti, vagyis a Syd Barrett fémjelezte és a nagy befutást jelentő The Dark Side of the Moon közötti korszakból, és ennek fényében nem meglepő, hogy Bo Koster billentyűs tagja Roger Waters turnézenekarának is. A MMJ áttörése 2005-ben következett be a Z című albummal, és a szintet azóta is sikerül tartaniuk. Legújabb, nyolcadik munkájuk az öt évvel ezelőtti The Waterfall egyenes ági folytatása: annak a lemeznek az outtake-jeiből rakták össze a második részt, egy-két újonnan írt dallal megtoldva. Nagyot téved, aki attól tart, hogy egy klasszikus resztligyűjteménnyel szánta meg rajongóit a zenekar – a Waterfall II remekül illeszkedik az életműbe. Oké, a Climbing the Ladder idétlen countryja kissé lelóg róla, de hogy Jameséknek nem áll rosszul a western, azt a jópofa zongoraszólóval megspékelt Run It bizonyítja. A Floyd a nagyszerű Still Thinkinből hallható ki leginkább, de a többtételes szerzeményben a Beatles is vastagon benne van. A Spinning My Wheel tisztára Mercury Rev-féle dreampop, a Welcome Home egy aranyos folkballada, a Magic Bullet a szokatlan ritmikája miatt érdemel figyelmet, a rockos és komplex Wasted egy kicsit a Dovesra emlékeztet, a First Time meg a falzettes ének miatt a Radioheadre. Az album központi dala a dalszövegében az R.E.M.-re és a Slayerre is utaló Feel You, amely olyan, mint egy ártatlanul bombasztikus zongoraballada a ’70-es évekből, és amire még Father John Misty is igencsak büszke lenne.

ATO Records, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.