Lemez

Fish!: Konzervzene

  • Vincze Ádám
  • 2013. november 17.

Zene

Az 1999-ben alakult, szóval már igazi veteránnak számító Fish! - belegondolni is ijesztő, hogy jövőre a tizenötödik évfordulót ünnepelhetik - talán a legokosabban építkező zenekar azok közül, akik a kétezres évek elejétől fogva rendszeresen megfordultak az olyan, ma már nem létező budapesti klubokban, mint a Süss Fel Nap!, a Pesti Est Café vagy a Kultiplex.

A Fish!-nek meglenne az esélye a komolyabb hazai áttörésre is, és a Senior Hal művésznéven dj-ző Kovács Krisztián énekes karakteres figuráját is könnyen el lehet képzelni a marginális szubkultúrák felől jött félcelebek között, de a zenekar szándékosan nem él a kínálkozó a lehetőségekkel. Ehelyett becsületes konoksággal végigtúrják évről évre ugyanazokat a fesztiválokat, és most már menetrendszerűen, kétévente érkezik egy-egy nagylemez, amit pár nap erejéig ezúttal is ingyenesen letölthetett bárki.

Egy ilyen zenekartól nem azt várja az ember, hogy állandó kísérletezéssel rombolja le és építse újjá a róla alkotott képet, úgyhogy nem meglepő, hogy a Konzervzene gyakorlatilag a 2011-es Sav egyenes folytatása - de ez így is van jól. Az egyetlen gyenge pont az erőtlen rapverzékkel büntető Több a többnél, egyébként viszont maradt a slágeres, gitározós, refréncentrikus rockzene kellően vitriolos szövegekkel, ami pont annyira változatos - a paletta a Kelj fel! egy perc alatti punkoskodásától a Minden jó lesz szarkasztikus lassulásáig ér -, hogy ne unjuk meg rögtön elsőre, a lemez hosszát pedig ismét sikerült az ebben a műfajban optimális harminc perc körül tartani.

Szerzői kiadás, 2013

alá

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.