Interjú

„Minden pillanat számít…”

Oleh Psziuk rapper

  • Schranez Rebeka
  • 2022. június 22.

Zene

A 2019 óta működő ukrán formációt, a Kalush Orchestrát az idei Eurovíziós Dalfesztivál óta ismeri a világ: Stefania című dalukban a rap keveredik az ukrán népzenével. A csapat alapító-frontembere a hiphopról és a háborúról, a Szőnyegemberről és győztes daluk új értelmezéseiről is mesélt. Elmondta azt is, hogy mi lett az eurovíziós trófeájukkal.

Magyar Narancs: Hogyan indult a Kalush Orchestra története?

Oleh Psziuk: Annak idején Eminem hatására kezdtem rappelni, a Kalush-t (akkor még nem volt „orchestra”) három éve alapítottam. Azért lett szülővárosom, a nyugat-ukrajnai Kalus a csapat névadója, mert fontosnak tartottam megmutatni, honnan jövök. Az első szövegeimet az itteni nyelvjárás és szleng felhasználásával írtam. Ehhez jött pár évvel később az ukrán népzene: a Kalush Orchestra 2021-ben alakult meg, immár azzal a céllal, hogy a lassan feledésbe merülő régi dallamvilágot népszerűsítsük modern zenei elemek felhasználásával. Többgenerációnyi mélységbe próbálunk leásni, és az így felszínre hozott elemeket kortárs zenei betétekkel, rappel, hangszereléssel értelmezzük újra.

MN: Kikkel?

OP: Mellettem négy zenész és egy táncos, MC KylymMen, a „Szőnyegember” van a csapatban. Mindenki profi muzsikus, az egyikük, Ihor Didecsuk például több mint harminc hangszeren játszik. Ráadásul tagja volt a Go_A nevű együttesnek is, amely tavaly képviselte Ukrajnát az Eurovíziós Dalfesztiválon. A többiek is ismert figurák: olyan népszerű tévéműsorokban szerepeltek, mint a The Voice vagy a Ukraine’s Got Talent. Mai füllel is könnyen befogadható „kombinációt” akartunk létrehozni, és egyúttal bizonyítani azt is, hogy az ukrán népzenei elemek a mai napig életképesek. Hisszük, hogy az ukrán zenének megvan a helye a világpiacon.

MN: Noha ti is elég extrém jelmezekben léptek fel, a legfurcsább alak a táncosotok.

OP: MC KylymMent azért hívjuk Szőnyegembernek, mert szőnyegnek öltözik. Az arcát és a testét különböző textildarabok borítják, olyan így, mint egy háromdimenziós szőnyeg.

MN: Miért?

OP: A szőnyegnek kiemelkedő szerepe van az ukrán kultúrában, igazi nemzeti sajátosság. Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is minden házban voltak szőnyegek, a padlón, a falakon is. De a mostani fiatalok már szégyenkeznek emiatt, és inkább hamis Gucci cuccokat hordanak, hogy menőnek tűnjenek. Mi viszont azt gondoljuk, hogy fel kell vállalnunk a kultú­ránk sajátosságait. És talán a fiatalok ezt tőlünk előbb elfogadják, mint a nagyszüleiktől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.