Interjú

„Minden pillanat számít…”

Oleh Psziuk rapper

  • Schranez Rebeka
  • 2022. június 22.

Zene

A 2019 óta működő ukrán formációt, a Kalush Orchestrát az idei Eurovíziós Dalfesztivál óta ismeri a világ: Stefania című dalukban a rap keveredik az ukrán népzenével. A csapat alapító-frontembere a hiphopról és a háborúról, a Szőnyegemberről és győztes daluk új értelmezéseiről is mesélt. Elmondta azt is, hogy mi lett az eurovíziós trófeájukkal.

Magyar Narancs: Hogyan indult a Kalush Orchestra története?

Oleh Psziuk: Annak idején Eminem hatására kezdtem rappelni, a Kalush-t (akkor még nem volt „orchestra”) három éve alapítottam. Azért lett szülővárosom, a nyugat-ukrajnai Kalus a csapat névadója, mert fontosnak tartottam megmutatni, honnan jövök. Az első szövegeimet az itteni nyelvjárás és szleng felhasználásával írtam. Ehhez jött pár évvel később az ukrán népzene: a Kalush Orchestra 2021-ben alakult meg, immár azzal a céllal, hogy a lassan feledésbe merülő régi dallamvilágot népszerűsítsük modern zenei elemek felhasználásával. Többgenerációnyi mélységbe próbálunk leásni, és az így felszínre hozott elemeket kortárs zenei betétekkel, rappel, hangszereléssel értelmezzük újra.

MN: Kikkel?

OP: Mellettem négy zenész és egy táncos, MC KylymMen, a „Szőnyegember” van a csapatban. Mindenki profi muzsikus, az egyikük, Ihor Didecsuk például több mint harminc hangszeren játszik. Ráadásul tagja volt a Go_A nevű együttesnek is, amely tavaly képviselte Ukrajnát az Eurovíziós Dalfesztiválon. A többiek is ismert figurák: olyan népszerű tévéműsorokban szerepeltek, mint a The Voice vagy a Ukraine’s Got Talent. Mai füllel is könnyen befogadható „kombinációt” akartunk létrehozni, és egyúttal bizonyítani azt is, hogy az ukrán népzenei elemek a mai napig életképesek. Hisszük, hogy az ukrán zenének megvan a helye a világpiacon.

MN: Noha ti is elég extrém jelmezekben léptek fel, a legfurcsább alak a táncosotok.

OP: MC KylymMent azért hívjuk Szőnyegembernek, mert szőnyegnek öltözik. Az arcát és a testét különböző textildarabok borítják, olyan így, mint egy háromdimenziós szőnyeg.

MN: Miért?

OP: A szőnyegnek kiemelkedő szerepe van az ukrán kultúrában, igazi nemzeti sajátosság. Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is minden házban voltak szőnyegek, a padlón, a falakon is. De a mostani fiatalok már szégyenkeznek emiatt, és inkább hamis Gucci cuccokat hordanak, hogy menőnek tűnjenek. Mi viszont azt gondoljuk, hogy fel kell vállalnunk a kultú­ránk sajátosságait. És talán a fiatalok ezt tőlünk előbb elfogadják, mint a nagyszüleiktől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."