Koncert

Régi műsorhoz új férfiak

Európa Kiadó

Zene

Az Európa Kiadó immár 36 éves történetében soha nem fordult elő olyan különös epizód, mint januárban.

Már az is elég rendhagyó volt, hogy tavaly ősszel kijött az új lemez (Valahol lenni, 2016), és a nyolc számból négy az előzőn is (Annak is kell, 2013) rajta volt. Persze valamennyire elfogadhatónak tűnt az a magyarázat, mely szerint így lett „egységes” az album, és az a bizonyos négy dal három éve még nem volt kellőképpen „adekvát”, csakhogy az egészet teljesen más megvilágításba helyezte, hogy miközben zajlottak a lemezbemutató koncertek, kiderült, hogy Menyhárt Jenő más zenészekkel szövetkezett. Titokban.

Nem csoda, hogy ezután szinte mindenki (Másik János billentyűs, Kirschner Péter gitáros, Darvas Benedek billentyűs, trombitás, hegedűs stb. és Winterverber Gábor basszusgitáros) távozott az Európa Kiadóból, Menyhárt pedig ezzel indokolta lépését a Facebookon: „Ahogy periodikus működése során korábban már többször előfordult, az Európa Kiadó történetében egyszerre lezárul egy korszak és veszi egyidejűleg kezdetét egy másik”.

Így lett, bár olyat nem nagyon látott még a világ, hogy mindezek után a lemezbemutató turné folytatódjék. Márpedig ez történt, az új Európa Kiadó tavasszal ott folytatta, ahol a régi abbahagyta, s így kötött ki pár vidéki nagyváros után Budapesten, az Akváriumban. És ahogy a koncerten erre Menyhárt is felhívta a figyelmet: az előtérben meg lehetett vásárolni a régi tagokkal felvett lemezt.

Ilyen előzmények után különösen meglepő volt, hogy a szinte teljesen kicserélődött zenekar (a főnökön kívül csak Gyenge Lajos dobos maradt a régiek közül) olyan magabiztosan lépett a színpadra, mintha évek óta együtt játszanának. Azt nem lehet mondani, hogy ismeretlen kezdők lennének az új tagok – Bujdosó János gitáros (Kistehén és millió más saját formáció) ugyanúgy nem ma kezdte, mint Kálmán András billentyűs (Ladánybene 27), nem beszélve Tóth Zoltán Spenót basszusgitárosról (Puszi, Csókolom), aki a múlt században már egyszer tagja volt az Európa Kiadónak –, mégis üdítően hatott, hogy pár hónap alatt ilyen érett produkciót sikerült összerántaniuk. Noha az őszi repertoár semmit sem változott, sőt a számokat sem nagyon hangszerelték át, a hangvétel teljesen más lett: míg korábban kimondottan profi, a leg­apróbb részletekig kidolgozott műsort láthattunk, ez a mostani fésületlenebb, nyersebb, ösztönösebb. De éppen ettől működik, hiszen nem arról van szó, hogy „amatőrebb” lenne, csak épp mintha sokkal közelebb állna ahhoz a bizonyos, sokszor megénekelt rock and rollhoz, és emiatt hitelesebbnek is tűnik, s ehhez a hitelhez nem is elsősorban Menyhárt Jenő, hanem az új tagok adják a fedezetet. Bujdosó hátborzongató szólói­tól mintha új értelmet kapnának a dalok, Spenót elragadó basszusjátéka pedig szó szerint játék, sőt játszadozás. Ráadásul mindkettőjük színpadi jelenléte is lenyűgöző, noha semmi egyebet nem csinálnak, csak láthatóan élvezik az egészet.

Mindez elsősorban a régi dalokban működik, amik nemcsak azért szólnak meggyőzőbben, mint az elbocsátott bandával készült újabbak, mert a régi dalok már csak ilyenek. Úgy tűnik, az új számok személyesebb, már-már balladai világához kevésbé passzol a nyersebb hangvétel, így túlságosan egydinamikájúak. Talán át kellene hangszerelni, talán el kellene engedni őket. Mert az már most is nyilvánvaló, hogy az ígért új korszak csak akkor teljesedhet ki, ha új dalok is születnek; olyanok, amelyek már ennek a nagyon biztató felállásnak a figyelembevételével jönnek létre.

De a koncert „élvezeti értékét” ez sokkal kevésbé befolyásolta, mint a szerencsétlen helyszínválasztás. Noha a hangminőségre nem lehetett panasz, az Akvárium „házirendjére” annál több. Az éppen zenitjére érő műsort még csak nem is holmi csendrendelet miatt kellett ráadások nélkül abbahagyni, hanem azért, hogy elkezdődhessék ugyanabban a teremben egy másik rendezvény. A közönséget szinte kiterelték este 11-kor, hogy a koncert után húsz perccel már valami lakossági diszkó vegye kezdetét, amire külön belépőt kellett váltani.

Akvárium, április 28.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.