rés a présen

„Mint egy dízelmotor”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 12.

Zene

Kilián Zoltán zenész

rés a présen: Mikor alakult a Korai Electric?

Kilián Zoltán: Az idén 35 éves és évi maximum háromszor még mindig koncertező Korai Örömből először 2015 körül a Korai Trancemission formáció alakult meg, amellyel visszatértünk az instrumentális gyökerekhez. Ahhoz a zenéhez, amelyet a Korai Öröm megalakulásának első négy évében játszottunk. 2017-ben jelent meg vinyllemezünk. A Trancemission utolsó időszakában, 2019 körül indult el a Korai Electric, nagyjából ugyanazokkal a tagokkal, de azzal a különbséggel, hogy a gitár nem kapott akkora szerepet, majd el is hagytuk. Plusz Csányi Viktor már nem hagyományos dobfelszerelésen játszik, mert vett egy Jomox dobgépet és egy szintit, és ezeket kezeli. Ezzel a formációval 2020-ban adtuk ki az első vinylt. Jelenlegi felállásunk a következő: Csányi Viktor dobgép, szinti, Kiss János doromb és khöömei torokének, Moór Péter szintetizátor, végül jómagam, a basszusgitáros. Időnként beugranak a régi tagok is helyettesíteni vagy jammelni, mint Borosi Gábor alias Kibu és Domokos Tibi.

rap: Hogyan készülnek a számok?

KZ: Pontosan úgy, mint régen. Együtt improvizálunk, aztán, ami jól sikerül, abból állandó dolog lesz. Szeretjük a monotonitást, ami a pszichedelikus zene sajátossága. Bizonyos dallamok és ritmusok ismétlődnek, aztán továbbfejlődnek attól függően, hogy emlékszünk-e rá, vagy sem. Itt bárki bármikor mellé üt, azzal semmi baj. A dobnak és a basszusgitárnak kell pontosnak lennie, hogy az alap meglegyen, és lehessen rá építeni. Viktorral mi olyanok vagyunk, mint egy dízelmotor, ahogy ezt egy szlovák barátunk meg­jegyezte.

rap: Milyen a koncertek közönsége?

KZ: Korai Örömre a 40 pluszosok, az Electricre a 17 és 30 közötti korosztály jár. Nem vagyunk nagyon múltba révedősek. Ami bennünk van, azt mindig is kiadtuk, kiadjuk magunkból, attól függetlenül, hogy éppen melyik variációban és kinek játszunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.