rés a présen

„Mint egy dízelmotor”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 12.

Zene

Kilián Zoltán zenész

rés a présen: Mikor alakult a Korai Electric?

Kilián Zoltán: Az idén 35 éves és évi maximum háromszor még mindig koncertező Korai Örömből először 2015 körül a Korai Trancemission formáció alakult meg, amellyel visszatértünk az instrumentális gyökerekhez. Ahhoz a zenéhez, amelyet a Korai Öröm megalakulásának első négy évében játszottunk. 2017-ben jelent meg vinyllemezünk. A Trancemission utolsó időszakában, 2019 körül indult el a Korai Electric, nagyjából ugyanazokkal a tagokkal, de azzal a különbséggel, hogy a gitár nem kapott akkora szerepet, majd el is hagytuk. Plusz Csányi Viktor már nem hagyományos dobfelszerelésen játszik, mert vett egy Jomox dobgépet és egy szintit, és ezeket kezeli. Ezzel a formációval 2020-ban adtuk ki az első vinylt. Jelenlegi felállásunk a következő: Csányi Viktor dobgép, szinti, Kiss János doromb és khöömei torokének, Moór Péter szintetizátor, végül jómagam, a basszusgitáros. Időnként beugranak a régi tagok is helyettesíteni vagy jammelni, mint Borosi Gábor alias Kibu és Domokos Tibi.

rap: Hogyan készülnek a számok?

KZ: Pontosan úgy, mint régen. Együtt improvizálunk, aztán, ami jól sikerül, abból állandó dolog lesz. Szeretjük a monotonitást, ami a pszichedelikus zene sajátossága. Bizonyos dallamok és ritmusok ismétlődnek, aztán továbbfejlődnek attól függően, hogy emlékszünk-e rá, vagy sem. Itt bárki bármikor mellé üt, azzal semmi baj. A dobnak és a basszusgitárnak kell pontosnak lennie, hogy az alap meglegyen, és lehessen rá építeni. Viktorral mi olyanok vagyunk, mint egy dízelmotor, ahogy ezt egy szlovák barátunk meg­jegyezte.

rap: Milyen a koncertek közönsége?

KZ: Korai Örömre a 40 pluszosok, az Electricre a 17 és 30 közötti korosztály jár. Nem vagyunk nagyon múltba révedősek. Ami bennünk van, azt mindig is kiadtuk, kiadjuk magunkból, attól függetlenül, hogy éppen melyik variációban és kinek játszunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.