HANGADÓ - Interjú

„Mint egy vakrandi”

Madaras Gergely karmester

  • Németh Marcell
  • 2024. november 6.

Zene

A táncházban a bőgőt választotta, majd a neves kalotaszegi prímás, Fodor Sándor „Neti” mellett hegedülni, Horgas Esztertől fuvolázni tanult, aztán Solti Györgyöt élőben látva határozta el, hogy karmester lesz. Jelenleg utolsó zeneigazgatói évadát tölti a belgiumi Orchestre Philharmonique Royal de Liège élén, valamint a világot járja karmesterként.

Magyar Narancs: Az egyik legnagyobb brit ügynökség, az Askonas Holt képvisel. Mennyire szólnak bele, hogy milyen felkéréseket fogadj el?

Madaras Gergely: Többször előfordult, hogy lebeszéltek valamiről, amiért hálás vagyok. Olyan viszont nem történt, hogy rám erőltettek volna valamit, hiszen én is elég jól meg tudom ítélni, melyek azok az előrevivő projektek, amelyeket érdemes elvállalnom. De egyre szigorúbban iktatok be szabad időszakokat is a naptáramba. Tanulom, hogyan kell nemet mondani. Fontos, hogy maradjon időm feltöltődni, és lássam a családomat is.

MN: Az Orchestre Philharmonique Royal de Liège-t a hatvanas évektől kezdve főként francia karmesterek irányították, de az elődöd az osztrák Christian Arming volt. Téged hogyan fogadtak?

MG: A francia nyelvvel már Dijonban elkezdtem ismerkedni, ahol hat évig voltam zeneigazgató. Velük mindössze öt-hat közös projektünk volt évente, ami nem volt elég arra, hogy igazán elsajátítsam a nyelvet. Liège-ben ezzel szemben évi 12–14 hetet töltök, ezalatt 16–20 projektünk van. Ami magában foglalja a turnékat, lemezfelvételeket, próbajátékokat, meetingeket, a közönségtalálkozókat és az összesen évi 35–40 koncertet. Az együttes 97 zenészével, 27 fős háttércsapatával és évi 16 millió eurós költségvetéssel Belgium legaktívabb és legnagyobb szimfonikus zenekara. Egyértelmű volt, hogy zeneigazgatóként rengeteg feladatom lesz, beleértve a közönség bővítését is. Emiatt is nagyon fontosnak tartották, hogy – az elődömmel ellentétben – megtanuljak franciául, mert hiába játszik a zenekarban húsz különböző náció, ez a közös nyelv. Eleinte nagyon nehezen ment, de ma már minden próbát franciául tartok, és a közönséghez is franciául szólok. Fontos személyes és kollektív sikernek tartom, hogy az érkezésem előtti évadhoz képest – a pandémia ellenére – 60 százalékkal sikerült növelnem a közönségünket. Az idén mintegy 100 ezer darab jegyet értékesítünk nagyjából 160 hangversenyünkre, a Mezzo és a Medici tévék által rendszeresen közvetített koncertjeink révén pedig 80 millió nézőt érünk el világszerte.

MN: Hat kiadványotok jelenik meg az évadban: két Liszt-lemez a BIS kiadónál, az Alpha Classicsnál pedig Dohnányi összes zenekari műve, utóbbit az elmúlt három évben vettétek fel. Dohnányi zenéjéhez fűződő vonzalmad sokkal régebbi eredetű, mint a belgiumi munkád. Miért őt választottad?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.