HANGADÓ - Interjú

„Mint egy vakrandi”

Madaras Gergely karmester

  • Németh Marcell
  • 2024. november 6.

Zene

A táncházban a bőgőt választotta, majd a neves kalotaszegi prímás, Fodor Sándor „Neti” mellett hegedülni, Horgas Esztertől fuvolázni tanult, aztán Solti Györgyöt élőben látva határozta el, hogy karmester lesz. Jelenleg utolsó zeneigazgatói évadát tölti a belgiumi Orchestre Philharmonique Royal de Liège élén, valamint a világot járja karmesterként.

Magyar Narancs: Az egyik legnagyobb brit ügynökség, az Askonas Holt képvisel. Mennyire szólnak bele, hogy milyen felkéréseket fogadj el?

Madaras Gergely: Többször előfordult, hogy lebeszéltek valamiről, amiért hálás vagyok. Olyan viszont nem történt, hogy rám erőltettek volna valamit, hiszen én is elég jól meg tudom ítélni, melyek azok az előrevivő projektek, amelyeket érdemes elvállalnom. De egyre szigorúbban iktatok be szabad időszakokat is a naptáramba. Tanulom, hogyan kell nemet mondani. Fontos, hogy maradjon időm feltöltődni, és lássam a családomat is.

MN: Az Orchestre Philharmonique Royal de Liège-t a hatvanas évektől kezdve főként francia karmesterek irányították, de az elődöd az osztrák Christian Arming volt. Téged hogyan fogadtak?

MG: A francia nyelvvel már Dijonban elkezdtem ismerkedni, ahol hat évig voltam zeneigazgató. Velük mindössze öt-hat közös projektünk volt évente, ami nem volt elég arra, hogy igazán elsajátítsam a nyelvet. Liège-ben ezzel szemben évi 12–14 hetet töltök, ezalatt 16–20 projektünk van. Ami magában foglalja a turnékat, lemezfelvételeket, próbajátékokat, meetingeket, a közönségtalálkozókat és az összesen évi 35–40 koncertet. Az együttes 97 zenészével, 27 fős háttércsapatával és évi 16 millió eurós költségvetéssel Belgium legaktívabb és legnagyobb szimfonikus zenekara. Egyértelmű volt, hogy zeneigazgatóként rengeteg feladatom lesz, beleértve a közönség bővítését is. Emiatt is nagyon fontosnak tartották, hogy – az elődömmel ellentétben – megtanuljak franciául, mert hiába játszik a zenekarban húsz különböző náció, ez a közös nyelv. Eleinte nagyon nehezen ment, de ma már minden próbát franciául tartok, és a közönséghez is franciául szólok. Fontos személyes és kollektív sikernek tartom, hogy az érkezésem előtti évadhoz képest – a pandémia ellenére – 60 százalékkal sikerült növelnem a közönségünket. Az idén mintegy 100 ezer darab jegyet értékesítünk nagyjából 160 hangversenyünkre, a Mezzo és a Medici tévék által rendszeresen közvetített koncertjeink révén pedig 80 millió nézőt érünk el világszerte.

MN: Hat kiadványotok jelenik meg az évadban: két Liszt-lemez a BIS kiadónál, az Alpha Classicsnál pedig Dohnányi összes zenekari műve, utóbbit az elmúlt három évben vettétek fel. Dohnányi zenéjéhez fűződő vonzalmad sokkal régebbi eredetű, mint a belgiumi munkád. Miért őt választottad?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.