Magyar Narancs: Az egyik legnagyobb brit ügynökség, az Askonas Holt képvisel. Mennyire szólnak bele, hogy milyen felkéréseket fogadj el?
Madaras Gergely: Többször előfordult, hogy lebeszéltek valamiről, amiért hálás vagyok. Olyan viszont nem történt, hogy rám erőltettek volna valamit, hiszen én is elég jól meg tudom ítélni, melyek azok az előrevivő projektek, amelyeket érdemes elvállalnom. De egyre szigorúbban iktatok be szabad időszakokat is a naptáramba. Tanulom, hogyan kell nemet mondani. Fontos, hogy maradjon időm feltöltődni, és lássam a családomat is.
MN: Az Orchestre Philharmonique Royal de Liège-t a hatvanas évektől kezdve főként francia karmesterek irányították, de az elődöd az osztrák Christian Arming volt. Téged hogyan fogadtak?
MG: A francia nyelvvel már Dijonban elkezdtem ismerkedni, ahol hat évig voltam zeneigazgató. Velük mindössze öt-hat közös projektünk volt évente, ami nem volt elég arra, hogy igazán elsajátítsam a nyelvet. Liège-ben ezzel szemben évi 12–14 hetet töltök, ezalatt 16–20 projektünk van. Ami magában foglalja a turnékat, lemezfelvételeket, próbajátékokat, meetingeket, a közönségtalálkozókat és az összesen évi 35–40 koncertet. Az együttes 97 zenészével, 27 fős háttércsapatával és évi 16 millió eurós költségvetéssel Belgium legaktívabb és legnagyobb szimfonikus zenekara. Egyértelmű volt, hogy zeneigazgatóként rengeteg feladatom lesz, beleértve a közönség bővítését is. Emiatt is nagyon fontosnak tartották, hogy – az elődömmel ellentétben – megtanuljak franciául, mert hiába játszik a zenekarban húsz különböző náció, ez a közös nyelv. Eleinte nagyon nehezen ment, de ma már minden próbát franciául tartok, és a közönséghez is franciául szólok. Fontos személyes és kollektív sikernek tartom, hogy az érkezésem előtti évadhoz képest – a pandémia ellenére – 60 százalékkal sikerült növelnem a közönségünket. Az idén mintegy 100 ezer darab jegyet értékesítünk nagyjából 160 hangversenyünkre, a Mezzo és a Medici tévék által rendszeresen közvetített koncertjeink révén pedig 80 millió nézőt érünk el világszerte.
MN: Hat kiadványotok jelenik meg az évadban: két Liszt-lemez a BIS kiadónál, az Alpha Classicsnál pedig Dohnányi összes zenekari műve, utóbbit az elmúlt három évben vettétek fel. Dohnányi zenéjéhez fűződő vonzalmad sokkal régebbi eredetű, mint a belgiumi munkád. Miért őt választottad?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
