HANGADÓ - Interjú

„Mint egy vakrandi”

Madaras Gergely karmester

  • Németh Marcell
  • 2024. november 6.

Zene

A táncházban a bőgőt választotta, majd a neves kalotaszegi prímás, Fodor Sándor „Neti” mellett hegedülni, Horgas Esztertől fuvolázni tanult, aztán Solti Györgyöt élőben látva határozta el, hogy karmester lesz. Jelenleg utolsó zeneigazgatói évadát tölti a belgiumi Orchestre Philharmonique Royal de Liège élén, valamint a világot járja karmesterként.

Magyar Narancs: Az egyik legnagyobb brit ügynökség, az Askonas Holt képvisel. Mennyire szólnak bele, hogy milyen felkéréseket fogadj el?

Madaras Gergely: Többször előfordult, hogy lebeszéltek valamiről, amiért hálás vagyok. Olyan viszont nem történt, hogy rám erőltettek volna valamit, hiszen én is elég jól meg tudom ítélni, melyek azok az előrevivő projektek, amelyeket érdemes elvállalnom. De egyre szigorúbban iktatok be szabad időszakokat is a naptáramba. Tanulom, hogyan kell nemet mondani. Fontos, hogy maradjon időm feltöltődni, és lássam a családomat is.

MN: Az Orchestre Philharmonique Royal de Liège-t a hatvanas évektől kezdve főként francia karmesterek irányították, de az elődöd az osztrák Christian Arming volt. Téged hogyan fogadtak?

MG: A francia nyelvvel már Dijonban elkezdtem ismerkedni, ahol hat évig voltam zeneigazgató. Velük mindössze öt-hat közös projektünk volt évente, ami nem volt elég arra, hogy igazán elsajátítsam a nyelvet. Liège-ben ezzel szemben évi 12–14 hetet töltök, ezalatt 16–20 projektünk van. Ami magában foglalja a turnékat, lemezfelvételeket, próbajátékokat, meetingeket, a közönségtalálkozókat és az összesen évi 35–40 koncertet. Az együttes 97 zenészével, 27 fős háttércsapatával és évi 16 millió eurós költségvetéssel Belgium legaktívabb és legnagyobb szimfonikus zenekara. Egyértelmű volt, hogy zeneigazgatóként rengeteg feladatom lesz, beleértve a közönség bővítését is. Emiatt is nagyon fontosnak tartották, hogy – az elődömmel ellentétben – megtanuljak franciául, mert hiába játszik a zenekarban húsz különböző náció, ez a közös nyelv. Eleinte nagyon nehezen ment, de ma már minden próbát franciául tartok, és a közönséghez is franciául szólok. Fontos személyes és kollektív sikernek tartom, hogy az érkezésem előtti évadhoz képest – a pandémia ellenére – 60 százalékkal sikerült növelnem a közönségünket. Az idén mintegy 100 ezer darab jegyet értékesítünk nagyjából 160 hangversenyünkre, a Mezzo és a Medici tévék által rendszeresen közvetített koncertjeink révén pedig 80 millió nézőt érünk el világszerte.

MN: Hat kiadványotok jelenik meg az évadban: két Liszt-lemez a BIS kiadónál, az Alpha Classicsnál pedig Dohnányi összes zenekari műve, utóbbit az elmúlt három évben vettétek fel. Dohnányi zenéjéhez fűződő vonzalmad sokkal régebbi eredetű, mint a belgiumi munkád. Miért őt választottad?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.