HANGADÓ

Öröklés vagy környezet?

A zenészdinasztiákról

Zene

Mitől függ, hogy a tehetséges zenészek gyermekei is zenészek lesznek-e? Megnéztünk néhány híres zenészcsaládot.

A legjobb mindjárt az elején tisztázni, hogy dinasztiáról szólván miről beszélünk. Ehhez a Wikipedia meghatározását követjük. A görög eredetű szó minden összetevőjének és jelentésének szerepe van a zenészdinasztiák esetében is. Tehát: „görög szócsalád: dünasztész (’fejedelem, uralkodó’), dünasztikosz (’korlátlan hatalmú’), dünamai (’erős, képes rá, bírja’).” Noha ma leginkább a rokonsághoz, családhoz tartozó és hasonló képességekkel rendelkező muzsikusokat jelöljük dinasztiaként, de valóban lehetnek saját területükön „uralkodók”, akik azért csak ritka esetben „korlátlan hatalmúak”, de kétségtelenül „erősek és képesek valamire”. A zene vonatkozásában érdemes szűkíteni a fogalmat, vagyis nem lesz szó például hangszerkészítő, impresszárió- vagy éppen mecénásdinasztiákról, bár persze ilyenek is vannak, csak hangszerjátékosokról, énekesekről, karmesterekről, valamint komponistákról.

Míg a dinasztia eredetileg többnemzedéknyi, azonos családból származó uralkodót jelentett, a zene esetében a többgenerációs tehetség – a cigányzene kivételével – viszonylag ritka. Elvileg tehát a tehetséges és híres zenész testvéreket/unokatestvéreket diszkvalifikálnunk kellene, de nem tesszük, mert érdekesek, hiszen azonos házból származnak ugyan, de különböző személyiségek. A személyiségről, mint a hozott és szerzett tulajdonságok komplex együtteséről szólva az összes erről szóló elmélet, könyv, értekezés, cikk ellenére sem dönthető el meggyőző pontossággal, hogy azt mennyiben a genetika határozza meg, illetve mennyiben alakítják a körülmények. Egyesek szerint olyan nincs, hogy „elveszett zseni” – bár persze, ha „elveszett”, akkor nem tudjuk bizonyítani, hogy zseni volt –, de az vitathatatlan, hogy a jó körülmények a közepes tehetséget is kibontakoztathatják. A támogató környezet hatása magyarázhatja, hogy a régebbi időkben, amikor még természetes volt a házi muzsika és az otthoni hangszer, az ilyen irányú tehetségnek jobb esélyei voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.