HANGADÓ

Öröklés vagy környezet?

A zenészdinasztiákról

Zene

Mitől függ, hogy a tehetséges zenészek gyermekei is zenészek lesznek-e? Megnéztünk néhány híres zenészcsaládot.

A legjobb mindjárt az elején tisztázni, hogy dinasztiáról szólván miről beszélünk. Ehhez a Wikipedia meghatározását követjük. A görög eredetű szó minden összetevőjének és jelentésének szerepe van a zenészdinasztiák esetében is. Tehát: „görög szócsalád: dünasztész (’fejedelem, uralkodó’), dünasztikosz (’korlátlan hatalmú’), dünamai (’erős, képes rá, bírja’).” Noha ma leginkább a rokonsághoz, családhoz tartozó és hasonló képességekkel rendelkező muzsikusokat jelöljük dinasztiaként, de valóban lehetnek saját területükön „uralkodók”, akik azért csak ritka esetben „korlátlan hatalmúak”, de kétségtelenül „erősek és képesek valamire”. A zene vonatkozásában érdemes szűkíteni a fogalmat, vagyis nem lesz szó például hangszerkészítő, impresszárió- vagy éppen mecénásdinasztiákról, bár persze ilyenek is vannak, csak hangszerjátékosokról, énekesekről, karmesterekről, valamint komponistákról.

Míg a dinasztia eredetileg többnemzedéknyi, azonos családból származó uralkodót jelentett, a zene esetében a többgenerációs tehetség – a cigányzene kivételével – viszonylag ritka. Elvileg tehát a tehetséges és híres zenész testvéreket/unokatestvéreket diszkvalifikálnunk kellene, de nem tesszük, mert érdekesek, hiszen azonos házból származnak ugyan, de különböző személyiségek. A személyiségről, mint a hozott és szerzett tulajdonságok komplex együtteséről szólva az összes erről szóló elmélet, könyv, értekezés, cikk ellenére sem dönthető el meggyőző pontossággal, hogy azt mennyiben a genetika határozza meg, illetve mennyiben alakítják a körülmények. Egyesek szerint olyan nincs, hogy „elveszett zseni” – bár persze, ha „elveszett”, akkor nem tudjuk bizonyítani, hogy zseni volt –, de az vitathatatlan, hogy a jó körülmények a közepes tehetséget is kibontakoztathatják. A támogató környezet hatása magyarázhatja, hogy a régebbi időkben, amikor még természetes volt a házi muzsika és az otthoni hangszer, az ilyen irányú tehetségnek jobb esélyei voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.