rés a présen: Az idei Kamara.hu fesztivál fókuszában A lét elviselhetetlen könnyűsége áll, amelyben szerepel egy nevezetes részlet az utolsó Beethoven-vonósnégyesről. Ezért irányult a figyelmetek a Kundera-regényre?
Simon Izabella: Számos könyvet ismerünk még, amelyet szívesen a fesztivál középpontjába emelnénk, de Kundera regényére már egy ideje szemet vetettünk, hiszen ezer szálon kötődik a zenéhez, maga a szerző zenekritikákat is írt, édesapja Janáček-kutató volt. A lét elviselhetetlen könnyűsége egyik központi részletében bukkan fel a beethoveni „Es muss sein!” motívum, hogy megerősítse a főhős döntéshelyzetét.
Várjon Dénes: Olykor rácsodálkozom, az írókat milyen gyakran inspirálja a kései Beethoven-életmű. Tavaly a fesztiválunk „témája” a Doktor Faustus volt, amelyben fontos szerepe van az opus 111-es szonátának, de például Proustra is nagyon nagy hatást tett Beethoven. Mintha ezek a késői vonósnégyesek, szonáták kinyitottak volna egy olyan zenei világot, amely nem csak a zenészek számára jelentett inspirációt.
rap: Zenészként hiteles az, ahogy Kundera a zenéről ír?
Várjon Dénes: Igen, akkor is, ha olykor vitába szállnék vele. Az Elárult testamentumok című könyvében olyan különlegesen fogalmazza meg a janáčeki zene lényegét, mint nagyon kevesen.
rap: Hogyan látjátok a magyar kamarazenei hagyományt, amely sok-sok évtizeden át, főleg Weiner Leó óta világhírűnek számított?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
