Lemez

A legmagányosabb – Morrissey: World Peace Is None Of Your Business

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. augusztus 19.

Zene

Morrissey, aki éppoly önérzettel és következetességgel viseli teddy boyosan ágaskodó frizuráját, mint élete nyomasztó terhét, éppen harminc éve debütált a The Smiths élén, és pont tíz éve annak, hogy komolyabb ráncfelvarrást hajtott végre kifulladó szólókarrierjén.

A szektavezérek, a táncdalénekesek, az alanyi költők, a rocksztárok és a civil aktivisták legjobb és legtenyérbemászóbb tulajdonságait rendkívüli tehetséggel ötvöző énekes-szövegíró a 2004-es You Are The Quarryvel megkésve, ám nagy sikerrel mentette át magát az új évezredbe, és szólókarrierje azóta sem mutatja a kifulladás jeleit. A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy a Smiths gyakorlatilag makulátlan életművéhez képest Morrissey lemezei, leszámítva talán az 1992-es Your Arsenalt, azért hullámzó minőségűek, bár igazán rossz vagy unalmas darab így sem található közöttük - meg hát eleve, Moz tényleg azon kevesek egyike, akik egyedül játszanak a saját pályájukon.

A homályos romanticizmusból és direkt szlogenekből, nagyobb társaságban is jól idézhető sorokból, banális szépelgésből és élet(nem)vezetési tanácsokból, kinyilatkoztatásokból és tépelődésből, folyamatos sértettségből és őszinte rajongásból, határtalan empátiából és mérhetetlen egóból összeálló dalszövegek, az egyszerre titokzatos és kitárulkozó Morrissey-figura, valamint a mindezt aláfestő öregfiús rockzene-gitárpop-ballada elegye pedig, ha meglepni nem is tud, azért biztos pontot jelent a történelem viharai közepette az erre fogékonyak számára. Az idén ötvenöt éves Steven Patrick Morrissey hisztije, nyafogása és színvonalas pubrockja olyan dolog, amire pár évente kifejezetten szükség van a normális életműködéshez. A szólólemezei borítóin az elmúlt tíz évben rendszerint beszédes kiegészítőkkel (géppuska, hegedű, gyermek) pózoló művész ezúttal egy rokonszenves kutya társaságában látható, a zene pedig - mondjuk az egészen keményen és direkten rockoló legutóbbi albumhoz, a Years Of Refusalhoz képest - kifejezetten eklektikus. A hangszerparkban található hárfa, didgeridoo, tangóharmonika, klarinét, rézfúvós, szinti, zongora, szóval egy sor olyan dolog, amely jól áll minden öregecskedő primadonnának. A Morrisseyre oly jellemző, feltűnő, már-már magakellető számcímadási szokások viszont ezúttal nem érvényesülnek; nehéz elhinni, hogy bárki felkapná a fejét arra, hogy A Világbéke Nem A Te Dolgod, vagy hogy A Föld A Legmagányosabb Bolygó - azért ez igencsak messze van a Nemzeti Front Diszkó szintjétől. És valahogy ugyanez a probléma a szövegekkel is - egyszerűen kevés a jól idézhető, hosszú-hosszú hetekre a fejben és a szívben ragadó sor, például a máskülönben kitűnő Staircase At The University inkább passzolna a Hallmark tévécsatorna kínálatába, semmint egy Morrissey-lemezre.

Universal, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.