Magyar Narancs: Ha megkérdezik, mi a kedvenc filmje, Atom Egoyan órákat tud zengedezni Szergej Paradzsanov klasszikusáról, A gránátalma színéről. A Love Is A Silent Thief című száma alapján joggal feltételezhetjük, hogy Egoyan után ön a világ második legnagyobb Gránátalma-rajongója...
Katie Melua: Mi tagadás, amikor a számot írtam, kibukott belőlem a rajongó. Amikor először láttam, nem hittem a szememnek, hogy ez a film a hatvanas években készült. Micsoda képek, micsoda őrült szimbolika! A rendező sorsa is izgatott, a művészé, akit szovjetellenességgel vádolnak meg és vetnek börtönbe. A Love Is A Silent Thief klipjébe az összes kedvenc, őrült gránátalmás jelenetemet belezsúfoltam. A legőrültebb és a legkedvesebb számomra talán a klipben az első kis jelenet, annak is a dobok belépésekor látható része - nem vagyok biztos a jelentésében, de nem lennék meglepve, ha Krisztus születésére gondolt volna a mester. Persze, ki tudja, Paradzsanovnál nem mehet biztosra az ember.
MN: Van egy dala Hollywood egyik legelső női sztárjáról, Mary Pickfordról is; a jó Mary, Chaplin és Douglas Fairbanks társa hogy került a képbe?
KM: Ezt a számot a producerem írta nekem. Volt neki egy naptárja, tudja, az a fajta, ami minden napra tartogat valami kis érdekességet a hírességekről. Ebben szerepelt, hogy Mary Pickford nagy rózsafogyasztó volt - szó szerint: az étrendjének szegény rózsák is a részét képezték. Egy kicsit utánanyomoztam a történetnek, és kiderült, hogy a naptár igazat mondott: Mary Pickford a szépsége megőrzése érdekében valóban ette a rózsákat. Egy rózsaevő némafilmsztárt pedig vétek lett volna nem megénekelni.
MN: Egy interjúban Kubrick utolsó filmjét, a Tágra zárt szemeket nevezte meg, mint a legrosszabb filmet, amit valaha is látott. Ebből a filmből ezek szerint nem lesz dal...
KM: Nahát, tényleg ezt mondtam volna?! Annyi hülyeséget beszéltem már össze a pályafutásom során, ez is belefér. De mikor mondtam ezt?
MN: Egy interjúban, amiben a legrosszabb élményeiről kellett számot adnia.
KM: Akkor alighanem éppen a Tágra zárt szemeket utáltam a legjobban. Akkor most mondok egy másikat: Ryan Gosling és Rachel McAdams love storyja, a Szerelmünk lapjai. A barátnőim mind azon a véleményen vannak, hogy nem született ennél szebb románc a film történetében, és én tiszteletben tartom a barátnőim véleményét, ám ebben az esetben különvéleményen vagyok. Túlságosan is édeskés nekem. Tudom, furcsa lehet ez egy olyan lány szájából, aki a zenében maga sem veti meg az érzelmes fordulatokat. De ez van. Éljen az irónia!
MN: Ugyanerre a listára a Spice Girls egyik albumát is benevezte.
KM: Na jó, ezt viszont, ha lehet, szeretném visszaszívni. Egy komoly és magát komolyan vevő zenész nyilván már csak hivatalból is lenézi ezt a fajta zenét, ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy lányok milliói nőttek fel a Spice Girlsön. És hát mégiscsak adtak valami jót is ennek a generációnak. Ha nagyon-nagyon felületesen, de még a feminizmusról is tudtak valamit üzenni a fiatal rajongóiknak. Ja, és a maguk kategóriájában a Spice Girls-számok tökéletes popdalok voltak. Tényleg visszavonom, amit régen mondtam.
MN: Rendben, visszavonhatja, ha megnevezi, melyik volt a kedvenc Spice Girlje.
KM: Emma, a szőke csaj.
MN: Választott hazája, Nagy-Britannia a zenei tehetségkutatókban is élen jár a világban. Ennek is lehet örülni, mint a Spice Girlsnek?
KM: Azt nem tudom, de elég durva leegyszerűsítés lenne egy kalap alá venni és leszólni az összest. A zenei elit persze hallani sem akar a jelenségről, de ez legyen az ő dolguk. Én nagyon bírom ezekben a tehetségkutatókban, hogy az indulóknak olykor a legkiválóbb dalokat kell előadniuk, például Leonard Cohentől a Halleluját. E tekintetben mindegy is, hogy a feldolgozások milyenek, számomra a lényeg, hogy egy olyan generáció ismerte meg Cohen dalát, amely máskülönben soha nem találkozott volna egyetlen Cohen-számmal sem. Ha innen nézem, akkor megvan a hasznuk ezeknek a műsoroknak.
MN: Tett is egy kis kitérőt az X-Faktor világába...
KM: A múlt hónapban meghívtak vendégbírónak a grúziai X-Faktorba. Már csak nyolcan voltak versenyben, amikor megérkeztem.
MN: Mi most a menő a grúz popban?
KM: Hát, a grúz popzenei színtér, hogy is mondjam: nehéz terep. Egy előadót tudok mondani, Nino Katamadzét. Ő Grúzia Janis Joplinja. Az orosz piacon és a volt szovjet tagállamokban hatalmas névnek számít. És Tornike Kipiani, a helyi X-Faktor idei győztese sem semmi.
MN: Néhány éve annyira kimerült, hogy fel kellett hagynia a zenéléssel. Megfordult a fejében, hogy abbahagyja?
KM: Abbahagyni nem akartam, de rettegtem a gondolattól, hogy kész, vége, többé nem tudom csinálni. Megbetegedtem, összeomlottam. Aztán szép fokozatosan kijöttem a gödörből. Egy fellépés itt, egy interjú ott - kis lépésekkel visszatértem.
