Lemez

Moz, a csodák csodája

Morrissey: I Am Not a Dog on a Chain

Zene

Dunát lehetne rekeszteni Morrissey megkérdőjelezhető megnyilvánulásaival, de ez már lerágott csont, különben se lepődjünk meg azok után, hogy 32 éve az első szólómunkájának Éljen a gyűlölet (Viva Hate) címet adta.

A 60 éves Moz a sok hülyesége mellett szerencsére készít lemezeket is: tavaly egy feldolgozásgyűjteményt, a California Son címűt, most viszont már a saját szerzeményeit zúdítja ránk. A producer ismét Joe Chiccarelli, aki 2014 óta viseli el a művészt, a társszerzők között pedig a bevált zenésztársakat találjuk, vagyis Jesse Tobiast, Mando Lopezt és Gustavo Manzurt, és persze itt van a régi gitáros haver, Boz Boorer is.

Chiccarelli szerint zeneileg ez lett Moz eddigi legmerészebb lemeze, és teljes mértékben egyet kell értenünk vele. A nyitó Jim Jim Falls electro­clashes hangzása azonnal fejbe kólintja az embert, az öngyilkosságra biztató szöveg viszont már kevésbé, pedig egész jó kis dal ez. A Thelma Houston énekesnőt szerepeltető Bobby Don’t You Think They Know egy rejtőzködő homoszexuálisról szól, és egymást váltja benne az orgona-, a szaxofon- és a gitárszóló. A Knockabout Worldben nagyszerűek a fúvósok, a Darling I Hug a Pillow-ban meg bénák; a Once I Saw a River Cleanben felcsendül egy váratlan hegedűszólam, a My Hurling Days Are Done-ban meg domináns zongorát és női kórust kapunk. Az album gyenge pontja a még operaéneket és mandolint is bevető The Truth About Ruth (ez nagy valószínűséggel egy transzvesztitáról szól), a két központi darab pedig a címadó dal és a nyolcperces prog monolit, a Secret of Music, amelyben a Mozfather szokatlan stílusban énekel, robusztus ütemek kíséretében. Az ember csak kapkodja a fejét a váratlan zenei húzások hallatán, a szövegekre meg szokás szerint amúgy sem lehet panasz. Morrissey továbbra sem az az ember, akivel túl jó ötlet lenne elmenni kocsmázni, de ettől függetlenül, az I Am Not a Dog on a Chain meglepően jól sikerült és valóban merész lemez – talán a legjobb munkája a 2004-es You Are the Quarry óta.

BMG, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.