Nem törvényszerű, hogy zsémbes feleségnek jó kedélyű férje legyen, de Maria Anna Keller és Joseph Haydn esetében ez volt a helyzet. Igaz, Haydn nem is őt akarta elvenni első körben, hanem a húgát, Theresét, akit már az egyháznak ígértek a szülők. Maria Anna pár évvel idősebb volt, mint a zeneszerző, nem érdekelte a zene, és rendszeresen a katolikusoknak adta férje pénzét. „Haydn későbbi megjegyzéseiből ítélve maga a házasság nem volt egy főnyeremény. Egy másik asszonyhoz írt levelében a feleségét »pokoli bestiának« nevezi, majd közli, hogy az asszonyt az sem érdekli, hogy ő művész-e vagy foltozóvarga. Haydn életrajzírói szinte kivétel nélkül elborzadva nyilatkoznak róla, megemlítve többek között, hogy az asszony rendszeresen hajcsavarónak használta Haydn kéziratait – ami, akárhogy is nézzük, megbocsáthatatlan, függetlenül attól, hogy milyen szép loknik lettek a hajában.”
Így ír a világhírű csellóművész, Steven Isserlis könnyed ismeretterjesztő kötetében, amelynek a magyar címe is mulatságos: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán? (A Rózsavölgyi adta ki kilenc évvel ezelőtt.) A brit gordonkás augusztus elején a veszprémi Auer Fesztiválon is tiszteletét teszi – nem először. Most Haydn D-dúr gordonkaversenyét szólaltatja meg, amelyet csupán két emberöltővel ezelőtt, 1951-ben fedezett fel a világ. A Mendelssohn Kamarazenekar pedig két, bő egy évszázada komponált neoklasszicista művet idéz fel: a Couperin sírját Raveltől és a Klasszikus szimfóniát Prokofjevtől. A karmester egyben a fesztivál művészeti vezetője, Kováts Péter lesz (Veszprém, Hangvilla, augusztus 2., 20 óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
