Huszonkét évi vágyakozás - My Bloody Valentine: mbv

  • Greff András
  • 2013. március 19.

Zene

Arra a kérdésre, hogy mégis mi a fenét csinált Kevin Shields a My Bloody Valentine 1991-es, a maga korában közepesen sikeres, az azóta eltelt időben viszont agyonhivatkozott, megkerülhetetlenné kanonizált mesterműve, a Loveless megjelenése óta eltelt hosszú-hosszú évek során, a stabil tények és az ellenőrizhetetlen szóbeszédek egymás mellé gereblyézésével adható a legpontosabb válasz. Egyes források szerint például megőrült. Elvert egy teherautónyi pénzt, de nem fejezte be zenekara harmadik albumát, pedig beleásta magát egy csomó mindenbe - kitanulta állítólag a tánczenekészítés fortélyait -, és rögzített is vagy 60 órányi zenét. Közben producerkedett, remixeket készített, zenéket adott Sofia Coppolának az Elveszett jelentéshez, és hosszabb vagy rövidebb időre feltűnt Patti Smith, a Primal Scream és a Spacemen 3 oldalán. Lebegett valahol az időben s a térben. Aztán tavaly év végén, amikor már senki sem számított rá, bejelentette, hogy elkészült az új MBV-lemezzel, amit február elején hirtelen a világ elé tárt.


 

Tekintetbe véve, hogy az anyaméhszerűen békés, de szikrázóan zajos, euforikusan színes, bár párás melankóliában úszó Loveless nem csupán a brit shoegaze-mozgalom, hanem az egyetemes rocktörténet krónikájában is az egyik legtitokzatosabb, ma is tömegek fantáziáját megmozgató eseményként rögzíthető, logikus volna azt gondolni, hogy az mbv nem hozhat mást, csak keserű csalódást. Ez azonban nincsen így, s valószínűleg ennek a ténynek a váratlansága magyarázza a lemez megjelenése után néhány nappal a netre került korai kritikák - most már - határozottan eltúlzottnak tűnő lelkesültségét. Az mbv ugyanis úgy szól, mintha a Loveless másnapján rögzítették volna: a stílus - beleértve Bilinda Butcher éteri susogását és a tengeribetegen imbolygó gitárokból fakasztott hangzuhatagot - a régi, csak minden egy fokkal hűvösebb és enerváltabb. Vagyis a lemez kétharmadán a My Bloody Valentine az MBV-mítosznak megfelelő, de azt új elemekkel kismértékben sem gazdagító zenét játszik, s ez egy vizionárius zsenitől mindenképp kevés. Az utolsó három számban viszont beindul a varázs: a zsongítóan vibráló gitár- és szintetizátorhangokat a napfénybe lövellő In Another Way, a végtelenített loopokat imitáló Nothing Is és a felszálló utasszállító repülőket megidéző zajba ágyazott, túlvilági Wonder 2 diszkrét, de határozott igényt jelent be az elvhű megújulásra - s így az mbv kalandja pontosan ott ér véget, ahol kezdődnie kellett volna.

Pickpocket, 2013


Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.