"Csípőből indul ki" - Interjú Natacha Atlas énekesnővel

Zene

Van-e rasszizmus a pop világában, és ha igen, miért nem - többek között erre is fény derül a Pireneusok árnyékából bejelentkező, az arab dallamokat hol elektronikával, hol hiphoppal vagy épp kamarazenével egyesítő énekesnővel folytatott telefonbeszélgetésből.

Magyar Narancs: Meséljen a hastáncos kezdetekről!

Natacha Atlas: A hastánc egyike volt a legelső munkáimnak. Akkor még nem is énekeltem, legalábbis nem a nagy nyilvánosság előtt. Brüszszeli arab night clubokban és török éttermekben táncoltam. Az én időmben az éjszakai élet igen divatos szórakozóhelyeinek számítottak még az arab klubok, de a török és marokkói éttermekben is volt élőzene meg hastánc. De hol van ez már? Az arab night cluboknak leáldozott, és az éttermek java része is bezárt. Vagy a divat, vagy a gazdasági válság tett be nekik, de az is lehet, hogy mindkettő.

MN: Mi a titka a jó hastáncnak?

NA: Minden a csípőből indul ki. A tipikus arab tánc, amit raqs sharkinak is hívnak, és amit én is művelek, a csípőmozgáson áll vagy bukik. Nekem ez természetesen jön, gyerekkorom óta csinálom.

MN: Peter Gabrielt, akinek a Big Blue Ball című albumán szerepelt, honnan ismeri?


NA: Volt neki régen egy Real World Recording Week elnevezésű projektje, a legkülönfélébb emberek jöttek össze, és én is ott voltam a meghívottak között. A Big Blue Ball felvételeire Peter ismét összeterelt egy csomó zenészt. Egy óriási stúdióban dolgoztunk együtt, igaz, ő főleg a keverőpult mögött tett-vett, de azért folyamatosan jelen volt.

MN: James Bond-filmzenéket is feldolgozott. Ez hogy történt?

NA: Egy partin bemutattak David Arnoldnak, aki több James Bond-zenét szerzett. Jóban lettünk, kávézgattunk, majd hívott, hogy szüksége lenne a hangomra. Mindig is nagy rajongója voltam John Barrynek, a Bond-zenék atyjának, aki a Bond-univerzumon kívül egy sor más filmen is dolgozott. Nagy kedvencem közülük a Távol Afrikától, az albumon szereplő vonósokért odavagyok. Szóval, az én kapcsolódásom James Bond világához nem annyira filmes, mint inkább zenei természetű. A Csak kétszer élsz zenéje szerintem veri az összes többit.

MN: Nemcsak zeneileg, de politikailag is aktív.

NA: Igen, bizonyos értelemben. Támogatom a Peter Joseph nevével fémjelzett Zeitgeist Movementet, és ha tehetem, arra buzdítom az embereket, hogy nézzék meg Joseph Zeitgeist: Addendum című filmjét. Úgy érzem, nagyon rossz irányba halad a világ. A teljes megsemmisülés felé tartunk. A világot uraló értékrendszer korrupt, az egyszerű munkásember a bankárok, a nagyvállalatok szorításában vergődik, nincs semmi ráhatásunk, milyen törvényeket fogadtatnak el, és mindezt persze csak azért, hogy minél több profitot termeljenek. Kapzsiságukban a saját gyermekeikre, unokáikra sem gondolnak. Épp most hallottam egy nemrég elfogadott törvényről, mely engedélyezi, hogy a halakat gyakorlatilag szeméttel etessék. Lesznek még gondjaink a halakkal! Vagy változtatunk az értékrendszerünkön, vagy beledöglünk. Ilyen egyszerű. De nem csak én, más művészek is felemelik a hangjukat ez ügyben. Nemrég Vivienne Westwood is ugyanezt mondta a tévében.

MN: Hasonló vehemenciával tiltakozott nemrég az utolsó nagy brit CD-bolthálózat bezárása ellen.

NA: Szégyen, ami történt. Mert ha az összes lemezcég összefogott volna, hogy mentsék meg a CD-t, akkor igenis megmenthették volna. Nyithattak volna egy közös boltot a zeneszerető közönség kiszolgálására. De nem tették. Ha összefogtak volna a zene ügyéért, akkor tehettek volna valamit.

MN: Mit vett utoljára CD-n?

NA: A Távol Afrikában filmzenelemezt. Távol élek a nagyobb városoktól, úgyhogy az Amazonon intézem a vásárlást.

MN: Jelenleg hol él?

NA: Per pillanat a Pireneusok közelében, nem messze Spanyolországtól. Egy kis faluban. Inspirálnak a hegyek.

MN: Hogyan inspirálják a hegyek?

NA: Egy híres francia koreográfusnak készítek zenét a hegedűsömmel. Ebben vannak segítségemre a hegyek.

MN: Jószolgálati nagykövetként segítette az ENSZ rasszizmus elleni fellépését...

NA: Ez kis túlzás, de igen, adtam egy koncertet Genfben az ügy érdekében.

MN: Rasszizmussal a popzenében is találkozott?

NA: Egyszer-kétszer előfordult. Igen burkolt módon, de előfordult. De a részletekről ne kérdezzen, azokról nem szívesen beszélnék.

MN: Mégis, milyen természetű előítéletek voltak ezek?

NA: Az okos rasszista tudja, hogy itt és most nem túl kifizetődő nyíltan rasszistának lenni. Az ilyen rasszista csak finoman utalgat.

MN: Olyan ez, mint például minálunk az antiszemita, amikor siet megjegyezni, hogy vannak zsidó barátai?

NA: Valami olyasmi. De felhívnám a figyelmét arra, hogy az antiszemita kifejezés nem csak a zsidóellenességre utal, hiszen az arabokra is vonatkozik. Az antiszemita tehát nem csak zsidóellenest jelent. Helytelenül használják a kifejezést.

MN: Mi lenne a helyes kifejezés?

NA: Antizsidó vagy anticionista.

MN: Ha már a fogalmi zavaroknál tartunk: a világzene címkét helyesen használják, amikor az ön zenéjéről beszélnek?

NA: Hát, tudja, a world music egy kiüresedett, meglehetősen hasznavehetetlen kifejezés. De nem teszek úgy, mint aki nem érti, mi volt az eredeti értelme. Valami etnikai - ez volt az üzenete. Személy szerint engem irritál, ha a világzenével jönnek, mert olyan kirekesztő.

MN: Mi lenne akkor a helyes kategória?

NA: Akkor már jobb, ha a fúziós dzsessz címszó alá raknak.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.