Koncert

„Nektek is megvan a magatok Putyinja”

A Pussy Riot Budapesten
szerző
Balkányi Nóra
publikálva
2018/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ma már történelem a csoport két tagjának letartóztatása, pere és bebörtönzése, Nagyezsda Tolokonnyikovát és Marija Aljohinát 21 hónapig tartották fogva, miután 2012-ben Moszkvában, a Kremltől pár utcányira, a Megváltó Krisztus-székesegyházban Punk imájukkal tiltakoztak Putyin rendszere, de elsősorban az állam és az egyház összefonódása miatt.

Azóta eltelt több mint öt év, a Pussy Riot valóságos brand lett, a Putyin elleni lázadás szimbóluma, a többféle formációban fellépő csoport tagjai szívesen látott vendégek a világ számtalan pontján, színpadán. Még Budapesten, az Akváriumban is.

Az amúgy lendületes este legfeljebb annyiban volt punknak tekinthető (és ez is inkább a szervezőknek okozhatott magasabb pulzusszámot), hogy egyszer rágyújtottak, egyszer pedig vizet locsoltak a színpadon. És persze megvolt az immár ikonikus, maszkos ugrálás is.

Az Európában turnézó csoport – immár Pussy Riot Theatre néven – Aljohina Riot Days című könyve alapján, Alekszander Cseparukin zenei producerrel dolgozta fel letartóztatásuk körülményeit és traumáit. A színpadon Aljohina mellett három másik tag, Kiril Maseka, illetve az elektronikus, basszer-szaxofonos AWOTT (Asian Women On The Telephone) duó – Násztya és Max – hadart el rengeteg orosz szöveget. Az angol fordítás kivetítőn száguldott, annak a követéséhez elszánt figyelemre és közepesnél valamivel több nyelvtudásra volt szükség.

Noha a produkció nevében benne van a színház szó, azért a legtöbben feltehetőleg nem végigolvasni tervezték ezt az estét, és talán abban is bíztak, hogy a Pussy Riot valamiféleképpen az itthoni eseményekre is reflektál. Nos, ez annyiban valósult meg, hogy a performansz végén Aljohina kijelentette: „nektek is megvan a magatok Putyinja, harcoljatok ellene!”, s hogy büszke azokra, akik kiállnak a szabadságért, továbbá, hogy Magyarországon is elkelne egy saját Pussy Riot – bár szó sem volt arról, hogy az est, mondjuk, a Szent István-bazilikában folytatódjék.

Ennek ellenére a körülbelül egyórás műsor – leginkább Aljohina jelenlétének köszönhetően – dermesztően hiteles volt: a spoken worddel, élőzenével és videóval összegyűrt performansz a nyelvi nehézségek ellenére egyértelművé tette, hogy mit jelent ma az emberi jogokért harcolni Oroszországban. Mindemellett a show-nak jobban állt volna egy közvetlenebb underground helyszín.

Akvárium, március 12.

szerző
Balkányi Nóra
publikálva
2018/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...