mi a kotta?

Nem a méret a lényeg

  • mi a kotta
  • 2018.06.03 13:05

Zene

„A bemutatónak elképesztő hatása volt” – emlékezett vissza 2. zongoraversenyének 1913-as ősbemutatójára Szergej Prokofjev. A Szentpétervárhoz oly közeli Pavlovszkban megejtett premierről, melyen maga a 22 esztendős zeneszerző játszotta a versenymű szólóját, egy fővárosi lap is hosszabb beszámolót közölt, jó előre igazolva az „elképesztő” jelző használatát: „Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával van elfoglalva, vagy pedig vaktában verdesi a billentyűket, kemény, száraz billentéssel. A közönség nem tudta mire vélni a dolgot. Méltatlankodó zúgolódás hallatszott. Egy házaspár felugrott, s a kijárathoz rohant: »Az ilyen muzsika megbolondítja az embert!« A terem kezdett kiürülni. A fiatal művész versenyművét a rézfúvók könyörtelenül fülsértő együttesével fejezte be. A hallgatóság meg volt botránkozva. A többség pisszegett. Prokofjev gúnyosan meghajtotta magát, újból a zongorához ült, és ráadást játszott. A modern szellemű kritikusok ellenben valósággal úsztak a gyönyörűségben. »Ragyogó! Zseniális! – kiáltották. – Micsoda temperamentum! Micsoda eredetiség!«”

A 2. zongoraversenynek utóbb is igencsak kijutott még a jóból, hiszen a g-moll koncert az orosz történelem korabeli felfordulásai közepette szőrén-szálán, vagy helyesebben tokkal-vonóval elveszett. 1923-ban aztán Prokofjev emlékezetből rekonstruálta e művét, melyet ma már a zongoraverseny-irodalom klasszikus és egyúttal kitüntetetten nehéz darabja gyanánt szokás tisztelni. Így fogjuk tisztelni szerda este is, amikor a Concerto Budapest orosz programján a fiatal francia zongorista, Lucas Debargue (képünkön) vállalkozik majd a billentyűk leporolására, Keller András karmesteri irányítását követve (Nemzeti Hangversenyterem, május 9., fél nyolc).

Egy Sosztakovics-mű, az V. szimfónia is felhangzik majd ezen a koncerten, míg az orosz zeneszerző IX.-je most szombaton este, a Szentpétervári Orosz Kamarazenekar és a zongorista Lilya Zilberstein hangversenyét fogja megnyitni (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc). Ez a programindító szerep is jelzi, hogy Sosztakovics életében és életművében a mások számára oly meghatározó, sőt félelmes IX. szimfónia nem bírt különleges jelentőséggel: 1945-ben szinte botrányosan könnyeddé formálta a szovjet IX.-et. Tudjuk, Gustav Mahler például éppen ellenkezőleg volt ezzel: ő mint szimfonikus minden túlzás nélkül babonásan félt ettől a sorszámtól. Tőle az egész estét betöltő II. (Feltámadás) szimfónia vár majd ránk jövő pénteken, s aztán még kétszer az aktuális ajánlónk határán immár túleső hétvégén: Fischer Ivánnal és a szintén hatalmas Bruckner 8. szimfóniát alig pár napja fényesen teljesítő Budapesti Fesztiválzenekarral (Nemzeti Hangversenyterem, május 11., háromnegyed nyolc).

A Nemzeti Filharmonikusok pedig a grandiózussá növekvő szimfóniák első nagy mintáját, Beethoven Eroicáját készülnek előadni (Zeneakadémia, május 6., fél nyolc). A karmester a zenekar és a hazai közönség körében egyaránt közszeretetnek örvendő Kobajasi Kenicsiro lesz, míg a koncerten felhangzó másik beethoveni Esz-dúr-remek, az 5. zongoraverseny szólóját az édesanyja révén ugyancsak erős magyar kötődésű Kaneko Miyuji fogja elibénk porolni.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.