Kovalik Balázs: Ezek a kategóriák túlságosan leegyszerűsítők. Vannak operák, melyeket a szerzők maguk is zenés játéknak vagy zenedrámának hívnak. Ha ezt az operát valaki meg akarja hallgatni, akkor a komolyzenei lemezek között kell keresnie, pedig van benne rockzene, jazz, foxtrott, komolyzene, de tűzoltózenekar is.
MN: A sokféle zenei stílust milyen történet köti össze?
KB: A főhős egy fiatalember, aki egyébiránt a darabban néma szereplő. Családtagjai és környezete folyton piszkálja: a mama kiabál, hogy egyél már, fiam, a papa, hogy dolgoznod kéne már. A hugicája leginkább szexuális viszonyba keveredne vele, az öcsikéje a nyakában ugrálna, a plébános úr megfeddi, hogy miért nem jár hittanórára, a tanító ütlegeli, mert nem tanul rendesen, és végül az orvos megállapítja, hogy súlyos elmebajjal küszködik. A diagnózis után az orvosok megoperálják, hogy jó állampolgárt faragjanak belőle. Az operáció azonban eredménytelen, a tökéletes állampolgár mítosza romba dől.
MN: A szólamok és hangszínek a klasszikus opera kánonjához igazodnak?
KB: Alapvetően igen, de azért itt is vannak elhajlások. A mamát egy kontratenor énekli, a nővért egy mezzoszoprán, ezek nagyon furcsa hangok az adott szerepekre. A zenébe pedig egy kis jazz, egy kis operaparódia, egy kis Wagner-zene, egy kis Muszorgszkij-féle "kiállítás képei" keverednek.
MN: Ön választotta a darabot?
KB: Igen. A Sziget szervezőinek az az ötletük támadt, hogy meg kéne kísérelni egy operabemutatót a Szigeten, és megnézni, hogyan reagálnak rá a fiatalok, az itteni közönség. Tavaly, a felkérés után én is kimentem, és eltöltöttem pár napot, hogy magamba szívjam a Sziget hangulatát, és kitaláljam, mit érdemes itt bemutatni. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem egy klasszikus opera lesz. A Borisz Godunovot például a többség otthagyta volna, mert nem az ő nyelvük. A választás ezért esett erre az operára, ami sokkal inkább egy nagy buli, egy happening. Egy tizenéves, huszonéves, az életét elkezdeni nem tudó fiatalember problémái nemcsak 1968-ban, a mű születésekor voltak aktuálisak, hanem ma is. Mára talán még inkább, hiszen a rengeteg információ, az ideológiai irányzatok, behatások szinte szétrángatnak egy fiatalt, aki éppen kezdi az életét. Az egyik párt ezt mondja, a másik azt, egyik a másikat buktatja meg. Magunk sem tudjuk már, hogy kinek van igaza. Azt látom, hogy a rendszerváltás utáni nagy lelkesedés leapadt, sokakon a kétségbeesés lett úrrá. Egyre többen nem tudják, hogy melyik pártra szavazzanak, melyik ideológia mellé álljanak. Ez a legnagyobb dráma.
MN: Biztos, hogy ennek az opera a legmegfelelőbb műfaja?
KB: A zene, a zenei nyelv ebben az esetben segíthet, hiszen a rockzene, a Kimnowak együttes világa kapcsolatot teremthet az opera műfaja és a fiatalok között. Olyan ez, mintha a keserű pirulát édes cukorka formájában próbálnánk beadni. Bár ez esetben szívesebben nevezném robbanós cukorkának.
H. I.
Színházi és táncsátor, augusztus 1., 23 óra
