Opera a Szigeten: Robbanós cukorka (Kovalik Balázs rendező)

  • H. I.
  • 2001. július 26.

Zene

Magyar Narancs: Lehet sikere ebben a közegben egy operának?
A Pepsi Sziget idén nyáron tartja első operabemutatóját. A Feltámadás zenéjét és librettóját egyaránt a jelenleg Skóciában élő angol zeneszerző, Peter Maxwell Davies írta a hatvanas évek végén. Az előadás kifejezetten a Szigetre készült, de később a Budapesti ´szi Fesztiválon is látható lesz a Thália Színházban.

Kovalik Balázs: Ezek a kategóriák túlságosan leegyszerűsítők. Vannak operák, melyeket a szerzők maguk is zenés játéknak vagy zenedrámának hívnak. Ha ezt az operát valaki meg akarja hallgatni, akkor a komolyzenei lemezek között kell keresnie, pedig van benne rockzene, jazz, foxtrott, komolyzene, de tűzoltózenekar is.

MN: A sokféle zenei stílust milyen történet köti össze?

KB: A főhős egy fiatalember, aki egyébiránt a darabban néma szereplő. Családtagjai és környezete folyton piszkálja: a mama kiabál, hogy egyél már, fiam, a papa, hogy dolgoznod kéne már. A hugicája leginkább szexuális viszonyba keveredne vele, az öcsikéje a nyakában ugrálna, a plébános úr megfeddi, hogy miért nem jár hittanórára, a tanító ütlegeli, mert nem tanul rendesen, és végül az orvos megállapítja, hogy súlyos elmebajjal küszködik. A diagnózis után az orvosok megoperálják, hogy jó állampolgárt faragjanak belőle. Az operáció azonban eredménytelen, a tökéletes állampolgár mítosza romba dől.

MN: A szólamok és hangszínek a klasszikus opera kánonjához igazodnak?

KB: Alapvetően igen, de azért itt is vannak elhajlások. A mamát egy kontratenor énekli, a nővért egy mezzoszoprán, ezek nagyon furcsa hangok az adott szerepekre. A zenébe pedig egy kis jazz, egy kis operaparódia, egy kis Wagner-zene, egy kis Muszorgszkij-féle "kiállítás képei" keverednek.

MN: Ön választotta a darabot?

KB: Igen. A Sziget szervezőinek az az ötletük támadt, hogy meg kéne kísérelni egy operabemutatót a Szigeten, és megnézni, hogyan reagálnak rá a fiatalok, az itteni közönség. Tavaly, a felkérés után én is kimentem, és eltöltöttem pár napot, hogy magamba szívjam a Sziget hangulatát, és kitaláljam, mit érdemes itt bemutatni. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem egy klasszikus opera lesz. A Borisz Godunovot például a többség otthagyta volna, mert nem az ő nyelvük. A választás ezért esett erre az operára, ami sokkal inkább egy nagy buli, egy happening. Egy tizenéves, huszonéves, az életét elkezdeni nem tudó fiatalember problémái nemcsak 1968-ban, a mű születésekor voltak aktuálisak, hanem ma is. Mára talán még inkább, hiszen a rengeteg információ, az ideológiai irányzatok, behatások szinte szétrángatnak egy fiatalt, aki éppen kezdi az életét. Az egyik párt ezt mondja, a másik azt, egyik a másikat buktatja meg. Magunk sem tudjuk már, hogy kinek van igaza. Azt látom, hogy a rendszerváltás utáni nagy lelkesedés leapadt, sokakon a kétségbeesés lett úrrá. Egyre többen nem tudják, hogy melyik pártra szavazzanak, melyik ideológia mellé álljanak. Ez a legnagyobb dráma.

MN: Biztos, hogy ennek az opera a legmegfelelőbb műfaja?

KB: A zene, a zenei nyelv ebben az esetben segíthet, hiszen a rockzene, a Kimnowak együttes világa kapcsolatot teremthet az opera műfaja és a fiatalok között. Olyan ez, mintha a keserű pirulát édes cukorka formájában próbálnánk beadni. Bár ez esetben szívesebben nevezném robbanós cukorkának.

H. I.

Színházi és táncsátor, augusztus 1., 23 óra

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.