Opera a Szigeten: Robbanós cukorka (Kovalik Balázs rendező)

  • H. I.
  • 2001. július 26.

Zene

Magyar Narancs: Lehet sikere ebben a közegben egy operának?
A Pepsi Sziget idén nyáron tartja első operabemutatóját. A Feltámadás zenéjét és librettóját egyaránt a jelenleg Skóciában élő angol zeneszerző, Peter Maxwell Davies írta a hatvanas évek végén. Az előadás kifejezetten a Szigetre készült, de később a Budapesti ´szi Fesztiválon is látható lesz a Thália Színházban.

Kovalik Balázs: Ezek a kategóriák túlságosan leegyszerűsítők. Vannak operák, melyeket a szerzők maguk is zenés játéknak vagy zenedrámának hívnak. Ha ezt az operát valaki meg akarja hallgatni, akkor a komolyzenei lemezek között kell keresnie, pedig van benne rockzene, jazz, foxtrott, komolyzene, de tűzoltózenekar is.

MN: A sokféle zenei stílust milyen történet köti össze?

KB: A főhős egy fiatalember, aki egyébiránt a darabban néma szereplő. Családtagjai és környezete folyton piszkálja: a mama kiabál, hogy egyél már, fiam, a papa, hogy dolgoznod kéne már. A hugicája leginkább szexuális viszonyba keveredne vele, az öcsikéje a nyakában ugrálna, a plébános úr megfeddi, hogy miért nem jár hittanórára, a tanító ütlegeli, mert nem tanul rendesen, és végül az orvos megállapítja, hogy súlyos elmebajjal küszködik. A diagnózis után az orvosok megoperálják, hogy jó állampolgárt faragjanak belőle. Az operáció azonban eredménytelen, a tökéletes állampolgár mítosza romba dől.

MN: A szólamok és hangszínek a klasszikus opera kánonjához igazodnak?

KB: Alapvetően igen, de azért itt is vannak elhajlások. A mamát egy kontratenor énekli, a nővért egy mezzoszoprán, ezek nagyon furcsa hangok az adott szerepekre. A zenébe pedig egy kis jazz, egy kis operaparódia, egy kis Wagner-zene, egy kis Muszorgszkij-féle "kiállítás képei" keverednek.

MN: Ön választotta a darabot?

KB: Igen. A Sziget szervezőinek az az ötletük támadt, hogy meg kéne kísérelni egy operabemutatót a Szigeten, és megnézni, hogyan reagálnak rá a fiatalok, az itteni közönség. Tavaly, a felkérés után én is kimentem, és eltöltöttem pár napot, hogy magamba szívjam a Sziget hangulatát, és kitaláljam, mit érdemes itt bemutatni. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem egy klasszikus opera lesz. A Borisz Godunovot például a többség otthagyta volna, mert nem az ő nyelvük. A választás ezért esett erre az operára, ami sokkal inkább egy nagy buli, egy happening. Egy tizenéves, huszonéves, az életét elkezdeni nem tudó fiatalember problémái nemcsak 1968-ban, a mű születésekor voltak aktuálisak, hanem ma is. Mára talán még inkább, hiszen a rengeteg információ, az ideológiai irányzatok, behatások szinte szétrángatnak egy fiatalt, aki éppen kezdi az életét. Az egyik párt ezt mondja, a másik azt, egyik a másikat buktatja meg. Magunk sem tudjuk már, hogy kinek van igaza. Azt látom, hogy a rendszerváltás utáni nagy lelkesedés leapadt, sokakon a kétségbeesés lett úrrá. Egyre többen nem tudják, hogy melyik pártra szavazzanak, melyik ideológia mellé álljanak. Ez a legnagyobb dráma.

MN: Biztos, hogy ennek az opera a legmegfelelőbb műfaja?

KB: A zene, a zenei nyelv ebben az esetben segíthet, hiszen a rockzene, a Kimnowak együttes világa kapcsolatot teremthet az opera műfaja és a fiatalok között. Olyan ez, mintha a keserű pirulát édes cukorka formájában próbálnánk beadni. Bár ez esetben szívesebben nevezném robbanós cukorkának.

H. I.

Színházi és táncsátor, augusztus 1., 23 óra

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.