Lemez

Nina Simone: Fodder on My Wings

Zene

Nina Simone Fodder on My Wings című obskúrus lemeze 1982-ben jelent meg LP-n Franciaországban, azóta többször újra kiadták, közben három számmal bővült. A jelenlegi kiadás nagyobb nyilvánosságot ad Simone (1933–2003) kései visszatérési kísérletének. Érdekes és változatos, mégis valamennyire széteső anyag. Óriási stenkkel indulunk Afrikába, épp ahogy életében az énekesnő, és ez a felvétel meg is tudja mutatni, hogy milyen jó emlékei maradtak az „őshazáról”. Viszont meghasadt személyiségének disszonanciái át-átütnek. A változatos ritmikájú és felfogású számok azért így is mutatják Simone szuggesztivitását, nem lehet rá nem odafigyelni, amikor énekel, és ostinátót ad hozzá zongorán, afrikai hangszereken is játszik. Ütőkön közreműködik Paco Sery és Sydney Thaim, a bőgős Sylvin Marc, de a stúdiózenekar fúvósainak kilétét homály fedi.

„Lezuhant a madár, majd újjászületik, eleséggel a szárnyában” – énekli Simone, de már az album címe sem pontosan egyezik a cím­adó száméval, mert az „on my wings” az „szárnyamon”, és így már más az értelmezés: kit táplál vele? Ezen a lemezen csak saját szövegeit énekli, még az egy szem feldolgozáshoz is. Apja akkor bekövetkezett halálához, élete fordulataihoz tér vissza. Az Alone Together új mélységekbe hatoló balladává válik. Nemsokára meg önfeledten arról kántálnak és tercelnek a lemezen, hogy a színes – gyönyörű. Háttérzenének ellenjavallt, az hallgassa végig, aki kíváncsi egy őszinte, vallomásos pillanatfelvételre a közelmúlt egyik legnagyobb hatású énekes-zongorista előadójáról. A groteszktől a patetikusig, a bulizóstól a fájdalmas rapszódiáig sokféle hangulatban lesz része.

Verve/Universal 2020 (1982)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.