Lemez

Nina Simone: Fodder on My Wings

Zene

Nina Simone Fodder on My Wings című obskúrus lemeze 1982-ben jelent meg LP-n Franciaországban, azóta többször újra kiadták, közben három számmal bővült. A jelenlegi kiadás nagyobb nyilvánosságot ad Simone (1933–2003) kései visszatérési kísérletének. Érdekes és változatos, mégis valamennyire széteső anyag. Óriási stenkkel indulunk Afrikába, épp ahogy életében az énekesnő, és ez a felvétel meg is tudja mutatni, hogy milyen jó emlékei maradtak az „őshazáról”. Viszont meghasadt személyiségének disszonanciái át-átütnek. A változatos ritmikájú és felfogású számok azért így is mutatják Simone szuggesztivitását, nem lehet rá nem odafigyelni, amikor énekel, és ostinátót ad hozzá zongorán, afrikai hangszereken is játszik. Ütőkön közreműködik Paco Sery és Sydney Thaim, a bőgős Sylvin Marc, de a stúdiózenekar fúvósainak kilétét homály fedi.

„Lezuhant a madár, majd újjászületik, eleséggel a szárnyában” – énekli Simone, de már az album címe sem pontosan egyezik a cím­adó száméval, mert az „on my wings” az „szárnyamon”, és így már más az értelmezés: kit táplál vele? Ezen a lemezen csak saját szövegeit énekli, még az egy szem feldolgozáshoz is. Apja akkor bekövetkezett halálához, élete fordulataihoz tér vissza. Az Alone Together új mélységekbe hatoló balladává válik. Nemsokára meg önfeledten arról kántálnak és tercelnek a lemezen, hogy a színes – gyönyörű. Háttérzenének ellenjavallt, az hallgassa végig, aki kíváncsi egy őszinte, vallomásos pillanatfelvételre a közelmúlt egyik legnagyobb hatású énekes-zongorista előadójáról. A groteszktől a patetikusig, a bulizóstól a fájdalmas rapszódiáig sokféle hangulatban lesz része.

Verve/Universal 2020 (1982)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.