Lemez

Olvadó diszkó

Tame Impala: Currents

  • Lang Ádám
  • 2015. augusztus 23.

Zene

A perthi pszichedelikus rockszíntérből kinövő Tame Impala rögtön az első lemezével, az Innerspeakerrel a korszak egyik leg­jelentősebb gitárbandájává vált.

Mindezt úgy, hogy csak a koncerteken bővül igazi zenekarrá: mindaz, amit a lemezein hallunk, Kevin Parker szinte teljesen önálló munkája a stúdióban. A 2012-es Lonerism után mindenesetre így is már-már közmegegyezés lett, hogy a Tame Impala valóban korunk egyik legfontosabb rockzenekara.

A Lonerismben talán az arányérzéke volt a legfontosabb. Az Innerspeaker nyersebb hangzásvilága után a szintik és a popérzékenység mellett a stúdiótechnika előtérbe helyezésével olyan elegyet kevert ki Parker, amely „térben” magabiztosan állt a kísérleti zenék és a dalszerűség, időben pedig a múlt és a jövő metszéspontjában, vagyis a legbiztosabb jelenben. Összebékítette a popot a pszichedelikus elszállásokkal, és mindeközben úgy tudott nosztalgikus lenni, hogy a poros vintázshangzás helyett inkább a stúdió adta lehetőségek elemi örömét közvetítette. Valami olyasmit, amit a koncertezéstől visszavonuló Beatles is átélhetett – nem véletlenül (és nem is csak az énekhangja miatt) hasonlítgatják annyiszor Parkert éppen John Lennonhoz.

A Lonerism után hősünk azt is belengette, hogy elhagyja az albumformátumot. Most, három évvel később mégis a régi módon, nagylemezként érkezett meg a Currents. A lemez rögtön a korábban már bemutatott Let It Happennel indul, amely lakossági régiókkal kacérkodó, epikus szintidallamával és a kilencvenes éveket idéző tánczenéjével még az eddigi legnagyobb Tame Impala-slágerre, a Feels Like We Only Go Backwardsra is rálicitál. Innentől azonban már kevésbé meglepő, amit kapunk. A 60–70-es évek pszichedéliájától Parker erre a lemezre egyértelműen eljutott a 80-as évek újrafelfedezéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy van neki egy diszkó-funk zenekara is (az AAA Aardvark Getdown Services), akkor máris maguktól értetődőek azok a könnyed, sláger­esélyes dalok, amilyen, mondjuk, a The Moment vagy a The Less I Know the Better. Ami viszont elsőre kicsit csalódást okozhat, az a Pink Floydot és Prince-t idéző balladák nagyobb száma: ezek kicsit üresnek és egyformának tűnhetnek elsőre. Összességében mégis összeáll egy olyan zenei univerzum (tele fogósabbnál fogósabb számokkal), amelyet nyugodtan oda lehet tenni az évtized legnagyobb emlékezője, Ariel Pink életműve mellé. Főleg az olyan dalokat, mint a bizarr Past Life vagy az elégikus Love Para­noia – az alig kétperces Disciples csilingelő lo-fi indie popjáról nem is beszélve. Végeredményben a Currents jó és következetes folytatás a bizonyos szempontból megismételhetetlen Lonerism után: világosan megmutatja, hogy Kevin Parker változik, és ennek tudatában ismétlések helyett inkább továbbgörgeti ezt a szépen induló életművet.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.