Lemez

Olvadó diszkó

Tame Impala: Currents

  • Lang Ádám
  • 2015. augusztus 23.

Zene

A perthi pszichedelikus rockszíntérből kinövő Tame Impala rögtön az első lemezével, az Innerspeakerrel a korszak egyik leg­jelentősebb gitárbandájává vált.

Mindezt úgy, hogy csak a koncerteken bővül igazi zenekarrá: mindaz, amit a lemezein hallunk, Kevin Parker szinte teljesen önálló munkája a stúdióban. A 2012-es Lonerism után mindenesetre így is már-már közmegegyezés lett, hogy a Tame Impala valóban korunk egyik legfontosabb rockzenekara.

A Lonerismben talán az arányérzéke volt a legfontosabb. Az Innerspeaker nyersebb hangzásvilága után a szintik és a popérzékenység mellett a stúdiótechnika előtérbe helyezésével olyan elegyet kevert ki Parker, amely „térben” magabiztosan állt a kísérleti zenék és a dalszerűség, időben pedig a múlt és a jövő metszéspontjában, vagyis a legbiztosabb jelenben. Összebékítette a popot a pszichedelikus elszállásokkal, és mindeközben úgy tudott nosztalgikus lenni, hogy a poros vintázshangzás helyett inkább a stúdió adta lehetőségek elemi örömét közvetítette. Valami olyasmit, amit a koncertezéstől visszavonuló Beatles is átélhetett – nem véletlenül (és nem is csak az énekhangja miatt) hasonlítgatják annyiszor Parkert éppen John Lennonhoz.

A Lonerism után hősünk azt is belengette, hogy elhagyja az albumformátumot. Most, három évvel később mégis a régi módon, nagylemezként érkezett meg a Currents. A lemez rögtön a korábban már bemutatott Let It Happennel indul, amely lakossági régiókkal kacérkodó, epikus szintidallamával és a kilencvenes éveket idéző tánczenéjével még az eddigi legnagyobb Tame Impala-slágerre, a Feels Like We Only Go Backwardsra is rálicitál. Innentől azonban már kevésbé meglepő, amit kapunk. A 60–70-es évek pszichedéliájától Parker erre a lemezre egyértelműen eljutott a 80-as évek újrafelfedezéséhez. Ha figyelembe vesszük, hogy van neki egy diszkó-funk zenekara is (az AAA Aardvark Getdown Services), akkor máris maguktól értetődőek azok a könnyed, sláger­esélyes dalok, amilyen, mondjuk, a The Moment vagy a The Less I Know the Better. Ami viszont elsőre kicsit csalódást okozhat, az a Pink Floydot és Prince-t idéző balladák nagyobb száma: ezek kicsit üresnek és egyformának tűnhetnek elsőre. Összességében mégis összeáll egy olyan zenei univerzum (tele fogósabbnál fogósabb számokkal), amelyet nyugodtan oda lehet tenni az évtized legnagyobb emlékezője, Ariel Pink életműve mellé. Főleg az olyan dalokat, mint a bizarr Past Life vagy az elégikus Love Para­noia – az alig kétperces Disciples csilingelő lo-fi indie popjáról nem is beszélve. Végeredményben a Currents jó és következetes folytatás a bizonyos szempontból megismételhetetlen Lonerism után: világosan megmutatja, hogy Kevin Parker változik, és ennek tudatában ismétlések helyett inkább továbbgörgeti ezt a szépen induló életművet.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?