mi a kotta?

Bélszín és szimfónia

  • mi a kotta
  • 2015. augusztus 23.

Zene

„Birodalmam aktuális helyzete arra késztet, hogy véget vessek a spanyolországi ügynek.” 1813 őszén, már a bukás felé haladtában ekképpen írta le ­ –­ ­  és próbálta egyúttal veszteségként is „leírni” – Napóleon császár az Ibériai-félszigeten elszenvedett megszégyenítő kudarcot. Spanyolország elvesztését a helyiek ádáz ellenállásán túl persze leginkább a perfid Angliának köszönhette a franciák császára, hiszen a spanyol harcokban nőtt valóságos mumusává Arthur Wellesley, azaz Lord Wellington (Goya képén mutatjuk). A vajas tésztába csomagolt bélszín receptjének névadója döntő spanyolországi győzelmét 1813 júniusában a beszédes nevű Vitoria mellett aratta, s ez a diadal rövid úton a zenetörténetbe is bevonult. Beethoven ugyanis 1813. december 8-ai hangversenyén, melyen mellesleg első ízben hangzott fel a VII. szimfónia, főszám gyanánt e csata megzenésítésével ejtette ámulatba a bécsieket. A színpadon két zenekarnyi muzsikus foglalt helyet, de még a koncertnek színhelyül szolgáló egyetem lépcsőházába és oldalfolyosóira is jutottak zenészek, hogy trombitákkal, dobokkal és kereplőkkel segítsék megidézni a csatazajt. S nem csupán sokan voltak e zenészek, de egészen nagy nevek működtek közre az alkalmi mű bemutatásában. Ott hegedült a zenekarban Louis Spohr, a külső zenekart az idős Antonio Salieri irányította, a nagydobok és „ágyúk” megszólaltatásáért pedig olyan korabeli kiválóságok feleltek, mint Hummel, Moscheles és az ifjú Meyerbeer.

Az ősbemutatón oly nagy sikert aratott Wellington győzelme, vagy másként a Csataszimfónia ezúttal a Nemzeti Filharmonikus Zenekar második martonvásári Beethoven-koncertjén jut majd kitüntetett szerephez, Kocsis Zoltán dirigálásával (július 25., hét óra; esőnap: július 26.). E mű zárja ugyanis a hangversenyt, melyen előzőleg Ránki Dezső szólójával fog megszólalni az Esz-dúr zongoraverseny, a programot indító nyitány pedig a Plutarkhosz által ekként jellemzett férfiú alakját lesz hivatott megidézni: „…bár mindenre kiterjedő, élénk értelme őt is nagy és kiváló tettek elkövetésére serkentette, daccal párosult fékezhetetlen indulatossága megnehezítette számára a másokkal való érintkezést. Kortársai bámulták a gyönyörökkel, a fáradalmakkal és az anyagi javakkal szemben tanúsított közönyét, s ezt a tulajdonságát önmérsékletnek, igazságosságnak és bátorságnak nevezték, társaságban viszont nem tudták elviselni ellenszenves, kellemetlen és fennhéjázó modorát.” Coriolanus volt e nehéz természetű katonaember, s az ő nevét viselő 1807-es Beethoven-nyitánnyal kezdődik majd tehát Kocsisék remeknek ígérkező szabadtéri koncertje.

Persze választhatjuk a vajdahunyadvári nyári zenei fesztivál soros koncertjét is, hisz hétfőn a Budapesti Vonósok muzsikálnak e hangulatos helyszínen (július 27., fél kilenc; esőnap: július 28.). Ezen az estén a bécsi klasszika másik hős alakjáé, Mozarté a főszerep, akinek divertimentói és A-dúr szimfóniája mellett két zongoraversenye is fölhangzik majd az 1782-es esztendő őszének terméséből, Szentpéteri Gabriella szólójával.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.