„Birodalmam aktuális helyzete arra késztet, hogy véget vessek a spanyolországi ügynek.” 1813 őszén, már a bukás felé haladtában ekképpen írta le – és próbálta egyúttal veszteségként is „leírni” – Napóleon császár az Ibériai-félszigeten elszenvedett megszégyenítő kudarcot. Spanyolország elvesztését a helyiek ádáz ellenállásán túl persze leginkább a perfid Angliának köszönhette a franciák császára, hiszen a spanyol harcokban nőtt valóságos mumusává Arthur Wellesley, azaz Lord Wellington (Goya képén mutatjuk). A vajas tésztába csomagolt bélszín receptjének névadója döntő spanyolországi győzelmét 1813 júniusában a beszédes nevű Vitoria mellett aratta, s ez a diadal rövid úton a zenetörténetbe is bevonult. Beethoven ugyanis 1813. december 8-ai hangversenyén, melyen mellesleg első ízben hangzott fel a VII. szimfónia, főszám gyanánt e csata megzenésítésével ejtette ámulatba a bécsieket. A színpadon két zenekarnyi muzsikus foglalt helyet, de még a koncertnek színhelyül szolgáló egyetem lépcsőházába és oldalfolyosóira is jutottak zenészek, hogy trombitákkal, dobokkal és kereplőkkel segítsék megidézni a csatazajt. S nem csupán sokan voltak e zenészek, de egészen nagy nevek működtek közre az alkalmi mű bemutatásában. Ott hegedült a zenekarban Louis Spohr, a külső zenekart az idős Antonio Salieri irányította, a nagydobok és „ágyúk” megszólaltatásáért pedig olyan korabeli kiválóságok feleltek, mint Hummel, Moscheles és az ifjú Meyerbeer.
Az ősbemutatón oly nagy sikert aratott Wellington győzelme, vagy másként a Csataszimfónia ezúttal a Nemzeti Filharmonikus Zenekar második martonvásári Beethoven-koncertjén jut majd kitüntetett szerephez, Kocsis Zoltán dirigálásával (július 25., hét óra; esőnap: július 26.). E mű zárja ugyanis a hangversenyt, melyen előzőleg Ránki Dezső szólójával fog megszólalni az Esz-dúr zongoraverseny, a programot indító nyitány pedig a Plutarkhosz által ekként jellemzett férfiú alakját lesz hivatott megidézni: „…bár mindenre kiterjedő, élénk értelme őt is nagy és kiváló tettek elkövetésére serkentette, daccal párosult fékezhetetlen indulatossága megnehezítette számára a másokkal való érintkezést. Kortársai bámulták a gyönyörökkel, a fáradalmakkal és az anyagi javakkal szemben tanúsított közönyét, s ezt a tulajdonságát önmérsékletnek, igazságosságnak és bátorságnak nevezték, társaságban viszont nem tudták elviselni ellenszenves, kellemetlen és fennhéjázó modorát.” Coriolanus volt e nehéz természetű katonaember, s az ő nevét viselő 1807-es Beethoven-nyitánnyal kezdődik majd tehát Kocsisék remeknek ígérkező szabadtéri koncertje.
Persze választhatjuk a vajdahunyadvári nyári zenei fesztivál soros koncertjét is, hisz hétfőn a Budapesti Vonósok muzsikálnak e hangulatos helyszínen (július 27., fél kilenc; esőnap: július 28.). Ezen az estén a bécsi klasszika másik hős alakjáé, Mozarté a főszerep, akinek divertimentói és A-dúr szimfóniája mellett két zongoraversenye is fölhangzik majd az 1782-es esztendő őszének terméséből, Szentpéteri Gabriella szólójával.
