„Mivel az egész operát át kellett venni, azonnal munkához láttunk. Lichnowsky hercegné játszotta zongorán az opera nagy partitúráját, Clement pedig, aki a szoba egyik sarkában ült, kívülről kísérte hegedűn az egész operát, úgy, hogy a különböző hangszerek minden szólóját játszotta. Minthogy Clement rendkívüli emlékezete általánosan ismert volt, rajtam kívül senki sem csodálkozott ezen. Meyer és én úgy hasznosítottuk magunkat, hogy legjobb tudásunk szerint énekeltünk, ő (a basszus) az opera mélyebb, én a magasabb szerepeit. Noha Beethoven barátai teljesen fel voltak készülve a várható harcra, ennyire felindultnak még sohasem látták, és ha a tapintatos, gyengéd hercegné, aki Beethovennek szinte második anyja volt, s akit ő el is ismert annak, nem kérlel és könyörög, elkötelezett barátai aligha jártak volna sikerrel ebben a számukra is kétséges vállalkozásban. Amikor azonban héttől egy óráig tartó, egyesült erőfeszítésük után a három szám fel lett áldozva, s mi kimerülten, éhesen és szomjasan hozzáláttunk, hogy egy fényes vacsorával felfrissítsük magunkat, már senki sem volt boldogabb és vidámabb, mint Beethoven.”
Alig néhány hete a Figaro házassága kapcsán idéztünk már e hasábokon egy nagyotmondó tenoristát, s ezúttal is olyan konfabulátort citáltunk, aki ehhez a hangfajhoz tartozott: Joseph August Röckelt, az operatörténet második Florestanját. Beethoven egyetlen operájának, a Fideliónak ugyanis köztudomás szerint több változata volt, s az 1805-ös ősformát változtatta volna meg a fentebb körvonalazott baráti közbelépés: a teljes operát blattoló hercegnével, a sarokból közreműködő csodahegedűssel és persze a végül egészen felviduló géniusszal. Ezt az ősalakot, amelyet Beethoven eredeti címadó szándéka nyomán Leonore nevezet alatt emlegethetünk, most ugyancsak elénk hozza a netes (opera)életpótlék. A bécsi Staatsoper idei, évfordulós attrakcióját ugyanis egészen július végéig visszanézhetjük az ARTE tévécsatorna internetes felületén (arte.tv).
Itt, különböző lejárati dátumokkal egy egész sor más operát és koncertet is lelhetünk, helsinki Toscát csakúgy, mint palermói Parsifalt. De hát az alaprepertoárra talán már rá is untunk mostanra, úgyhogy válasszuk inkább a ritka csemegéket! Mondjuk, Astor Piazzolla tangó-operáját, pontosabban tango operitáját, a María de Buenos Airest, amely egy tavalyi strasbourgi előadás felvételéről visszanézhető. Vagy éppenséggel azt a Karlheinz Stockhausen-válogatást, amely a mester (képünkön) hét részből álló, együtt mintegy 29 órát kitevő operaciklusából, a Világosságból kínál egész estés kóstolót a Holland Nemzeti Opera előadásában. Ha azután felbuzdultunkban a teljes ciklust is meghallgatnánk (mehr Licht!), a legelső utunk a YouTube felé vezessen minket.
De ha már úgyis Hollandia irányába kattintgatunk, hát feltétlenül kövessük a Facebookon az amszterdami Királyi Concertgebouw Zenekart (facebook.com/Concertgebouworkest)! Így ugyanis még véletlenül sem maradhatunk le a világ egyik legnagyszerűbb szimfonikus együttesének koncertközvetítéseiről, amelyek menetrend szerint minden hétfőn, szerdán és pénteken délután négykor kezdődnek a példás kulantériájú amszterdamiak netes felületein.
