rés a présen: Milyen terveidet húzta keresztül a koronavírus, s mit tudsz folytatni?
Varga Judit: Még a járvány előtt felmondtam a budapesti Zeneakadémián, mert nagyon megerőltető volt az ingázás, úgyhogy most Bécsben élek. Az itteni zeneakadémiai osztályommal a tajvani meg német vendégelőadókkal tervezett projektjeink elmaradnak, de zeneszerzést remekül lehet online is tanítani, úgyhogy folyamatosan dolgozom. Egy-két koncertem elmarad, illetve őszre vagy jövőre tolódik, viszont egyetlen komponálásra vonatkozó felkérésemet sem mondták le, tehát szerencsés vagyok. Egyetlen filmzene csúszik, egy német produkció, mert nincs forgatás.
rap: A vészhelyzet kihirdetésekor csináltátok meg Novotny Annával az Élőközvetítések koronavírus idején nevű csoportot a Facebookon. Bejön az embereknek az online opera- és koncertnézés?
VJ: Én mindennap megnézek legalább egy előadást. Persze nem ugyanaz az élmény, de ez nem jelenti azt, hogy nincs élmény. A művészetek kényszerdemokratizálódása zajlik, rengeteg ingyentartalom kerül fel a netre most, és bárki el tudja ezeket érni, az is, akinek ezelőtt sem volt pénze New Yorkba repülni egy operaelőadás miatt. A bezártság és a magány leküzdésében is sokat segít ez a csoport. Már legalább százezren vagyunk, és ha este benézek, öt vagy hat esemény, koncert, színház, illetve vicces karanténvideó zajlik egyszerre. Kezd kialakulni egy jó közösség, állandó beszélgetés és információcsere zajlik az ajánlatok alatt. Sok időnk telik azzal, hogy az óriási kulturális információhalmazból kiszedjük a legértékesebbeket, de mi most így tudunk segíteni.
rap: A járvány után hogyan változhat majd a kultúrafogyasztás?
VJ: Nagyon, és nem csak a karantén miatt, hanem azért is, mert ennek a változásnak – a kulturális tartalmak egyszerűbb elérhetősége, live stream, online oktatás – már rég itt volt az ideje. Tíz éve kopogtat az ajtónkon, de nem mertük beengedni, mert nem tudtuk a módját. A jogdíjak tekintetében például nehezen követhető, de ezzel most komolyan el kell kezdeni foglalkozni. A művészek megélhetéséről van szó, nem lehet, hogy mindenhez ingyen lehessen hozzáférni. A karantén mélyvíz, visszatér majd az élő előadás is, de az online tartalmak nagyobb jelentőségűek lesznek, mint eddig. A minőségük is egyre jobb lesz. A koncertnek az egyik része a közösségi élmény, a másik a művészeti tartalom. A héten megnéztem a bécsi operaházból a Rózsalovag közvetítését. Ezt élőben is láttam, de csak egy állóhelyem volt, drágán és nem is láttam rendesen. Most meg jó minőségben láttam, hallottam.
rap: Most mi a menő a csoportban?
VJ: A watch partik. Igazi közösségi élmények, mert beszélgetünk is alatta. A professzionális nagy koncertek most archív felvételekről mennek, mert már nincs engedély a közönség nélküli élő koncertezésre sem. Szépen látszik a dolog evolúciója. Alig bírjuk nézni az archív felvételeket, annyi előkerült. Aztán vannak a művészek, akik élőben közvetítenek a nappalijukból. Először sok gyengébb minőségű volt, most egyre több a profi. Bécsben már engedélyeznek kis létszámú koncerteket, egy technikus élőben keveri, és közvetítik. A tartalmak hossza is változott, maximum 30 perces egy ilyen koncert.
rap: A saját szakmai előmeneteleddel is foglalkozol?
VJ: Mint zenetudós most a kortárs zene új lehetőségeit kutatom az alkotói oldalról, de jó lehetőség a Facebook arra is, hogy a fogyasztói oldalt megismerjem. Keserédesen meg kell jegyezni, hogy amennyire a rendes koncertéletben nincsenek jelen a kortárs zeneszerzők, úgy az élőközvetítésekben sincsenek. Beethoven szimfóniáit könnyebb jogilag tisztázni, mint az én darabjaimat. A saját zenéim fenn vannak a sound cloudon, a YouTube-csatornámon és az oldalaimon (juditvarga.com). Most csak egy új dolog van, a Tetthely című régi német sorozat egyik legújabb, A sirály átka című részének írtam a zenéjét.
rap: Milyen hatással van a zeneszerző gondolataira, a zeneszerzésre, az alkotási folyamatra a karantén?
VJ: Még nem szorít az idő, úgyhogy nem kezdtem neki a megrendeléseimnek, nem mozdulok ki a lakásból, de még egy hangot sem írtam le, mert annyira úgy érzem, hogy most másról szól az élet. Minden változik, és izgalmas napi szinten követni, hogy mi történik az emberek fejében. Az új világban a régi zeneszerzői gondolataim nem aktuálisak. A zeneszerzéshez magány kell, de most az egész világ itt van a nappalimban. Ez a megfigyelés időszaka, aztán hamarosan nekiállok zenét szerezni.
rap: Mely műfajok élveznek prioritást?
VJ: Nagyon szeretek filmhez dolgozni, de leginkább a változatosságot kedvelem. Ha meghallgattad egy darabomat, akkor nem biztos, hogy felismernéd a következőt. A patchwork karrier működik manapság, és nem csak zeneszerzőknél. Mindenhez érteni kell. A generációm számára ez még nem túl kényelmes, mert úgy tanítottak minket, hogy specializálódni kell, mert akkor leszel sikeres, de ez nem így van. Egy sikeres kortárs zenei karriert nem veszélyeztethet az, ha egy másik műfajban is jót alkot valaki. Zeneszerzést és alkalmazott zeneszerzést tanítok főállásban, nekem ott is a diverzitás a főcsapás. Mindenki koncentráljon arra, ami nagyon érdekli, de tegyen kirándulásokat, próbálja ki magát idegen helyzetekben is. Színvonalas technikai tudást és rugalmasságot kell tanítani.
rap: Mi volt neked a legkevésbé kényelmes műfaj?
VJ: Amikor diákkoromban zongoristaként dolgoztam, és tipikus bécsi zenéket, keringőket, ízes osztrák umcaccát kellett játszani. Bedobtak a mélyvízbe, aztán egy év múlva rájöttem, mi a technikája, és attól kezdve szerettem azt a munkát.
(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. május 7-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is. Fotó: Nagy Attila, Müpa)
