rés a présen

„A bezártság és a magány leküzdésében is sokat segít”

Varga Judit zeneszerző

  • rés a présen
  • 2020. május 23.

Zene

"Ennek a változásnak – a kulturális tartalmak egyszerűbb elérhetősége, live stream, online oktatás – már rég itt volt az ideje."

rés a présen: Milyen terveidet húzta keresztül a koronavírus, s mit tudsz folytatni?

Varga Judit: Még a járvány előtt felmondtam a budapesti Zeneakadémián, mert nagyon megerőltető volt az ingázás, úgyhogy most Bécsben élek. Az itteni zeneakadémiai osztályommal a tajvani meg német vendégelőadókkal tervezett projektjeink elmaradnak, de zeneszerzést remekül lehet online is tanítani, úgyhogy folyamatosan dolgozom. Egy-két koncertem elmarad, illetve őszre vagy jövőre tolódik, viszont egyetlen komponálásra vonatkozó felkérésemet sem mondták le, tehát szerencsés vagyok. Egyetlen filmzene csúszik, egy német produkció, mert nincs forgatás.

rap: A vészhelyzet kihirdetésekor csináltátok meg Novotny Annával az Élőközvetítések koronavírus idején nevű csoportot a Facebookon. Bejön az embereknek az online opera- és koncertnézés?

VJ: Én mindennap megnézek legalább egy előadást. Persze nem ugyanaz az élmény, de ez nem jelenti azt, hogy nincs élmény. A művészetek kényszerdemokratizálódása zajlik, rengeteg ingyentartalom kerül fel a netre most, és bárki el tudja ezeket érni, az is, akinek ezelőtt sem volt pénze New Yorkba repülni egy operaelőadás miatt. A bezártság és a magány leküzdésében is sokat segít ez a csoport. Már legalább százezren vagyunk, és ha este benézek, öt vagy hat esemény, koncert, színház, illetve vicces karanténvideó zajlik egyszerre. Kezd kialakulni egy jó közösség, állandó beszélgetés és információcsere zajlik az ajánlatok alatt. Sok időnk telik azzal, hogy az óriási kulturális információhalmazból kiszedjük a legértékesebbeket, de mi most így tudunk segíteni.

rap: A járvány után hogyan változhat majd a kultúrafogyasztás?

VJ: Nagyon, és nem csak a karantén miatt, hanem azért is, mert ennek a változásnak – a kulturális tartalmak egyszerűbb elérhetősége, live stream, online oktatás – már rég itt volt az ideje. Tíz éve kopogtat az ajtónkon, de nem mertük beengedni, mert nem tudtuk a módját. A jogdíjak tekintetében például nehezen követhető, de ezzel most komolyan el kell kezdeni foglalkozni. A művészek megélhetéséről van szó, nem lehet, hogy mindenhez ingyen lehessen hozzáférni. A karantén mélyvíz, visszatér majd az élő előadás is, de az online tartalmak nagyobb jelentőségűek lesznek, mint eddig. A minőségük is egyre jobb lesz. A koncertnek az egyik része a közösségi élmény, a másik a művészeti tartalom. A héten megnéztem a bécsi operaházból a Rózsalovag közvetítését. Ezt élőben is láttam, de csak egy állóhelyem volt, drágán és nem is láttam rendesen. Most meg jó minőségben láttam, hallottam.

rap: Most mi a menő a csoportban?

VJ: A watch partik. Igazi közösségi élmények, mert beszélgetünk is alatta. A professzionális nagy koncertek most archív felvételekről mennek, mert már nincs engedély a közönség nélküli élő koncertezésre sem. Szépen látszik a dolog evolúciója. Alig bírjuk nézni az archív felvételeket, annyi előkerült. Aztán vannak a művészek, akik élőben közvetítenek a nappalijukból. Először sok gyengébb minőségű volt, most egyre több a profi. Bécsben már engedélyeznek kis létszámú koncerteket, egy technikus élőben keveri, és közvetítik. A tartalmak hossza is változott, maximum 30 perces egy ilyen koncert.

rap: A saját szakmai előmeneteleddel is foglalkozol?

VJ: Mint zenetudós most a kortárs zene új lehetőségeit kutatom az alkotói oldalról, de jó lehetőség a Facebook arra is, hogy a fogyasztói oldalt megismerjem. Keserédesen meg kell jegyezni, hogy amennyire a rendes koncertéletben nincsenek jelen a kortárs zeneszerzők, úgy az élőközvetítésekben sincsenek. Beethoven szimfóniáit könnyebb jogilag tisztázni, mint az én darabjaimat. A saját zenéim fenn vannak a sound cloudon, a YouTube-csatornámon és az oldalaimon (juditvarga.com). Most csak egy új dolog van, a Tetthely című régi német sorozat egyik legújabb, A sirály átka című részének írtam a zenéjét.

rap: Milyen hatással van a zeneszerző gondolataira, a zeneszerzésre, az alkotási folyamatra a karantén?

VJ: Még nem szorít az idő, úgyhogy nem kezdtem neki a megrendeléseimnek, nem mozdulok ki a lakásból, de még egy hangot sem írtam le, mert annyira úgy érzem, hogy most másról szól az élet. Minden változik, és izgalmas napi szinten követni, hogy mi történik az emberek fejében. Az új világban a régi zeneszerzői gondolataim nem aktuálisak. A zeneszerzéshez magány kell, de most az egész világ itt van a nappalimban. Ez a megfigyelés időszaka, aztán hamarosan nekiállok zenét szerezni.

rap: Mely műfajok élveznek prioritást?

VJ: Nagyon szeretek filmhez dolgozni, de leginkább a változatosságot kedvelem. Ha meghallgattad egy darabomat, akkor nem biztos, hogy felismernéd a következőt. A patchwork karrier működik manapság, és nem csak zeneszerzőknél. Mindenhez érteni kell. A generációm számára ez még nem túl kényelmes, mert úgy tanítottak minket, hogy specializálódni kell, mert akkor leszel sikeres, de ez nem így van. Egy sikeres kortárs zenei karriert nem veszélyeztethet az, ha egy másik műfajban is jót alkot valaki. Zeneszerzést és alkalmazott zeneszerzést tanítok főállásban, nekem ott is a diverzitás a főcsapás. Mindenki koncentráljon arra, ami nagyon érdekli, de tegyen kirándulásokat, próbálja ki magát idegen helyzetekben is. Színvonalas technikai tudást és rugalmasságot kell tanítani.

rap: Mi volt neked a legkevésbé kényelmes műfaj?

VJ: Amikor diákkoromban zongoristaként dolgoztam, és tipikus bécsi zenéket, keringőket, ízes osztrák umcaccát kellett játszani. Bedobtak a mélyvízbe, aztán egy év múlva rájöttem, mi a technikája, és attól kezdve szerettem azt a munkát.

(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. május 7-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is. Fotó: Nagy Attila, Müpa)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.