opera - Az átváltozás

  • - kyt -
  • 2010. február 4.

Zene

Franz Kafka elbeszélésére gondolva kétségkívül riasztó ötlet elképzelni egy látványos nagyoperai színpadot kórussal és hatalmas statisztériával, mégis túlzott szerénységnek tűnik kamaraoperának nevezni ezt a remek, élvezetes és szép darabot. A színlap ugyanis nyolc szerepet nevesít - számos klasszikus opera jól megél ugyanennyivel.
Franz Kafka elbeszélésére gondolva kétségkívül riasztó ötlet elképzelni egy látványos nagyoperai színpadot kórussal és hatalmas statisztériával, mégis túlzott szerénységnek tûnik kamaraoperának nevezni ezt a remek, élvezetes és szép darabot. A színlap ugyanis nyolc szerepet nevesít - számos klasszikus opera jól megél ugyanennyivel. Legfeljebb az elõadás körülményei - a szûk játéktér, a szerény belmagasság - indokolják a rögtön egyfajta meghittséget sugárzó kifejezést. Elsõsorban pedig az az alighanem kényszerû, de hiányérzetet egyáltalán nem keltõ körülmény, hogy a kórus csak felvételrõl szólal meg - a pormacskák szerepkörében például aligha szolgálná a jelenléte Faragó Béla operájának meggyõzõ erejét.

Nincs is szükség erre: a zene szélsõségesen sokszínû, de nem széttartó. Néhol kellemesen könynyûkezû pastiche benyomását kelti, a Samsa-lakásba idézve például a Don Giovanni kõvendégét, máskor kupléhangulatot sugallva. A kórus susogásai és pittyegései, csettegései és csiszikelései ellenpontjaként viszont újra és újra megrázó drámai mélységekig visz egy-egy ária érett gazdagsága.

A szubjektív rovarlét fájdalmas testi-lelki árnyalatai panaszos sorokba foglalva persze aligha volnának meggyõzõek - indokolatlanul vonnák el a nézõtéri derültséget a valóban abszurd és humoros pillanatoktól. Ámde lapunk egykori munkatársának, Kovács Kristófnak a librettója bátran, könnyû kézzel és jó svádával mozdítja el az eredeti szöveget konkrétabb - és színre vihetõbb - dramaturgiai feszültségpontok felé. Ezzel teremti meg a lehetõségét annak, hogy az apa, a húg és a többiek olyan szólamot énekelhessenek, aminek nem egyszerûen dallama, hanem drámai tétje van. Az elõadásnak pedig folyamatos a feszültsége, hála Lukáts Andor meglehetõsen puritán és nyers, a történetet a hétköznapiasság irányába mozdító rendezésének meg a szereplõknek, élükön a Gregor Samsát alakító Friedenthal Zoltánnal.

Sanyi és Aranka Színház, január 24.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.