Opera: "Ez a ház is ledőlhet..." (Dohnányi Ernő: A vajda tornya)

  • - tépé -
  • 2003. május 1.

Zene

Sokáig abban a - most már nyilvánvalóan - tévhitben éltem, hogy egy opera bemutatásához legalább két jó indok kell; vitathatatlan zenei érték és/vagy aktuális mondanivaló. Az április 22-én látott operából mindkettő súlyosan hiányzik. Az Albániába dezertált székely népmonda Lányi Viktor magyarításában 1922-ben került az operaház színpadára. "A grandiózus mű nagyszerű sikert aratott a bemutatón" - írja a korabeli kritika. Annak idején 15 előadást élt meg a darab. Most csodálnám, ha a fele összejönne.
Sokáig abban a - most már nyilvánvalóan - tévhitben éltem, hogy egy opera bemutatásához legalább két jó indok kell; vitathatatlan zenei érték és/vagy aktuális mondanivaló. Az április 22-én látott operából mindkettő súlyosan hiányzik. Az Albániába dezertált székely népmonda Lányi Viktor magyarításában 1922-ben került az operaház színpadára. "A grandiózus mű nagyszerű sikert aratott a bemutatón" - írja a korabeli kritika. Annak idején 15 előadást élt meg a darab. Most csodálnám, ha a fele összejönne.

A néhány mondatos történet, mely legfeljebb egy félórás táncjátékhoz lehetne elegendő, három teljes felvonáson át untatja a közönséget, mely kezdetben nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, de végül ez utóbbinál marad.

A Muppet Show

képi világát idéző alakok: Orbók, Kund, Talabér, Turkevi - hogy csak az izgalmasabb neveket említsem - olyan távol állnak minden elképzelhető és elképzelhetetlen operai figurától, hogy megformálásuk eleve kudarcra ítéltetett. Jobb sorsra érdemes énekművészek kénytelenek feszengeni egy olyan miliőben, ahol a tradicionális "kis rököny-nagy rököny" is Oscar-díjas alakításnak számítana. Műemberek egy műdarabban művárat építenek. Röviden - és igazságtalanul - így lehetne összefoglalni az operát. Igazságtalanul, mert ebben a "romantikus dalműben" igazi értékek is vannak. Mindenekelőtt Frankó Tünde, aki érzékeny hangszínével, színészi alakításával (!) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a néző ne rohanjon hanyatt-homlok a pénztárba

visszakövetelni a jegy árát

A magyar fejedelemlányt alakító Balatoni Éva fúriaként söpör végig a dalműn. Ehhez mérten szólama nem mindig appercipiálható. Szerepformálásának - s talán szerepének is - némileg ellentmond saját kijelentése, miszerint mi, magyarok mindig elrejtjük érzelmeinket. De ne legyünk gonoszak, nem ez az egyetlen és távolról sem a legnagyobb hibája a librettónak. Massányi Viktor és Bándi János alakítása már problematikusabb. Hanggal még csak-csak bírják, de szerepükkel már nem nagyon tudnak mit kezdeni. ´szintén szólva az is nagy szó, hogy nem adták vissza a megtiszteltetést az első zongorás próbán. A többieket inkább bízzuk a feledés homályára.

Dohnányi első színpadi sikere, a Pierrette fátyla pantomim (1910) után jó tíz évvel, a Zeneakadémiáról való eltávolíttatása után kezdett az opera komponálásához. ´, aki zongoraművészként, karnagyként és pedagógusként is kiválóan ismerte a zeneirodalmat - káprázatos memóriájáról legendákat mesélnek -, nem volt képes saját egyéni zenei hangot megütni. A vajda tornya egy kitűnő zenész ügyesen összerakott színpadi zenéje. Bővelkedik remek megoldásokban, de sajnos több benne az üresjárat. Stílusa átfogja a húszas évek európai zenei világát. A legjobb pillanataiban Strauss Saloméjára emlékeztet, de aztán mintha megbánná, abba is hagyja. Kár.

A díszletről/jelmezekről nem érdemes, a rendezésről nem lehet beszélni. Ez utóbbi ugyanis gyakorlatilag nincs. A karmester, Dénes István mindent megtett, hogy felrázza zenészeit, de teljes ellenállásba ütközött. Régen hallottam ennyire trehányul játszani az Erkel zenekarát. Nem tudom, mi volt a célja az operaház vezetésének ezzel a bemutatóval. A 125 éve született Dohnányi ünneplése biztosan nem.

Előttem néhány sorral japánok ültek. Most már tudják, milyen egy magyar opera. Én kérek elnézést.

- tépé -

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.