„Az embernek, ha a többi élőlény sorából ki akar emelkedni, teljes erővel kell küzdenie, hogy az életet ne csöndben lábolja át, mint a barom, amelyet a természet úgy alkotott meg, hogy a földre néz és a gyomrának engedelmeskedik. Egész lényegünk a testben s a lélekben rejlik; lelkünkkel uralkodunk, testünkkel inkább szolgálunk; az egyik az istenekkel, a másik az állatokkal közös bennünk. Helyesebbnek is vélem, hogy a dicsőséget inkább a szellemi, mint a testi erővel keressük, s mivel oly rövid ez a mi életünk, emlékét kell mennél hosszabbra nyújtanunk. Mert a gazdagság s a szépség dicsősége illanó és törékeny, az érdem híre örök” – írja az ókori római történetíró, Sallustius Crispus.
Hat kortárs zeneszerző – Varga Judit, Bartokos Botond, Futó Balázs, Mihalicza Csenge, Bánkövi Gyula és Anna Thorvaldsdottir – a törékeny gyönyörűsége, az élőlények átmeneti szépsége felé fordította figyelmét. Ősbemutatók vagy legalább magyarországi bemutatók, ropogós, új zenék hangoznak el az UMZE Kamaraegyüttes előadásában, Vajda Gergely pálcájának intésére (BMC, május 17., hét óra). De nemcsak újabb kori felfedezések várnak ezen a héten a kalandozó koncertlátogatóra, hanem Vashegyi György jóvoltából a Mozart-kortárs Albrechtsberger életművébe is belehallgathatunk, aki fiatalon a győri orsolyita templom karvezetője volt, később többek között Beethoven és Hummel tanára. Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus hangversenyén Mozart Requiemje is felcsendül, ráadásul kiváló szólistákkal (Müpa, május 18., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
