Lemez

További magyar hangok

Téveszme: Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán; Petofi: Hanyatlás

  • Vincze Ádám
  • 2014. október 25.

Zene

Úgy látszik, valami elkezdődött az elmúlt pár évben a magyarul éneklő, vadabb rockzenekarok között is: már felnőni látszik az a generáció, amely képes átlépni a magyar dalszövegek kétklisés iskoláján – az őszinte/kőkemény lakossági és a lila bölcsészvonalon –, és egy olyan hangot megütni, amely iránymutató lehet a jövőre nézve.

A folyamat egyik vezére az Another Way, akik tavaly adtak ki hibátlan lemezt Az idő rövid története címmel, idén pedig ketten is folytatják ezt a sort.

A két zenekar közül az idén tíz­éves egri Téveszme a régebbi – eddig egyértelműen ez a négyszámos kislemez a legérettebb munkájuk. Dallamos gitárokra, sok váltásra épülő hardcore-punkról van szó, ami valahol olyasmi, mintha egy kicsit komplexebb Evergreen Terrace-t hallanánk. Szerencsére Nagy Viktor énekes felhagyott az előző lemezen (Megosztom veled, mielőtt feleslegesnek tartanám, 2011) hallható, elvetélt dallampróbálkozásokkal – ehelyett magabiztosan recsegi végig a dalokat, ahol meg szükséges, például a nyitó Rejtett Alkönyvtárban, ott vendégénekessel oldják meg az igencsak ragadósra sikerült refrént. És ez még nem is a legjobb dal a lemezen, hiszen a Téveszme politikus dalának aposztrofálható, rövid, de nagyon velős Szomjazunk, illetve a záró, több mint hétperces, zajos mini eposz, A Vész-szelídítő (Kövek III.) azok a darabok, amikre bárki büszke lehet.

A nyíregyházi Petofi (így, o-val) alig több mint másfél éve létezik, de a Hanyatlás abszolút céltudatos zenekart mutat. A zene mogorvább, tuskóbb és mélyebbre hangolt, mint a Téveszménél, de az igazi vonzerőt a komor, sötét, kilátástalanságot sugárzó, kiválóan megírt szövegek nyújtják, amiket a dalok fel­éneklésekor sikerült kellő gyűlölettel és haraggal megtölteni. Van itt két régebben felvett, de szintén erős dal (Bányák, Téltemető) és egy Petőfi Sándor-átgondolás – az Egy gondolat bánt engemet… Holttestemen át címmel –, ami annak ellenére is remekül sikerült, hogy szinte minden zenekar késztetést érez pályafutása során egy hasonló megzenésítésre, de a 99 százalékuk belebukik a feladatba. A legnagyobb viszont nem is ez, hanem a Mindegy, ki nyer, mindenki veszít, illetve a Süket fülekre talál a vallomásom: előbbi olyasfajta politikai töltetű szöveg, mint a Téveszme Szomjazunkja, és elképesztően eltalált refrénje van, az utóbbi pedig egyértelműen 2014 egyik legjobban megfogalmazott szerelmes dala. Ez a két kislemez a legerősebb dolgok közé tartozik, amik 2014-ben történtek a magyar nyelvű rockzenében.

Mindkettő elérhető a zenekarok oldalain

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.