Lemez

További magyar hangok

Téveszme: Akinek minden a vállán nyugszik, nem nyugszik senki vállán; Petofi: Hanyatlás

  • Vincze Ádám
  • 2014. október 25.

Zene

Úgy látszik, valami elkezdődött az elmúlt pár évben a magyarul éneklő, vadabb rockzenekarok között is: már felnőni látszik az a generáció, amely képes átlépni a magyar dalszövegek kétklisés iskoláján – az őszinte/kőkemény lakossági és a lila bölcsészvonalon –, és egy olyan hangot megütni, amely iránymutató lehet a jövőre nézve.

A folyamat egyik vezére az Another Way, akik tavaly adtak ki hibátlan lemezt Az idő rövid története címmel, idén pedig ketten is folytatják ezt a sort.

A két zenekar közül az idén tíz­éves egri Téveszme a régebbi – eddig egyértelműen ez a négyszámos kislemez a legérettebb munkájuk. Dallamos gitárokra, sok váltásra épülő hardcore-punkról van szó, ami valahol olyasmi, mintha egy kicsit komplexebb Evergreen Terrace-t hallanánk. Szerencsére Nagy Viktor énekes felhagyott az előző lemezen (Megosztom veled, mielőtt feleslegesnek tartanám, 2011) hallható, elvetélt dallampróbálkozásokkal – ehelyett magabiztosan recsegi végig a dalokat, ahol meg szükséges, például a nyitó Rejtett Alkönyvtárban, ott vendégénekessel oldják meg az igencsak ragadósra sikerült refrént. És ez még nem is a legjobb dal a lemezen, hiszen a Téveszme politikus dalának aposztrofálható, rövid, de nagyon velős Szomjazunk, illetve a záró, több mint hétperces, zajos mini eposz, A Vész-szelídítő (Kövek III.) azok a darabok, amikre bárki büszke lehet.

A nyíregyházi Petofi (így, o-val) alig több mint másfél éve létezik, de a Hanyatlás abszolút céltudatos zenekart mutat. A zene mogorvább, tuskóbb és mélyebbre hangolt, mint a Téveszménél, de az igazi vonzerőt a komor, sötét, kilátástalanságot sugárzó, kiválóan megírt szövegek nyújtják, amiket a dalok fel­éneklésekor sikerült kellő gyűlölettel és haraggal megtölteni. Van itt két régebben felvett, de szintén erős dal (Bányák, Téltemető) és egy Petőfi Sándor-átgondolás – az Egy gondolat bánt engemet… Holttestemen át címmel –, ami annak ellenére is remekül sikerült, hogy szinte minden zenekar késztetést érez pályafutása során egy hasonló megzenésítésre, de a 99 százalékuk belebukik a feladatba. A legnagyobb viszont nem is ez, hanem a Mindegy, ki nyer, mindenki veszít, illetve a Süket fülekre talál a vallomásom: előbbi olyasfajta politikai töltetű szöveg, mint a Téveszme Szomjazunkja, és elképesztően eltalált refrénje van, az utóbbi pedig egyértelműen 2014 egyik legjobban megfogalmazott szerelmes dala. Ez a két kislemez a legerősebb dolgok közé tartozik, amik 2014-ben történtek a magyar nyelvű rockzenében.

Mindkettő elérhető a zenekarok oldalain

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.