Oscar-jelölt: Fű alatt (Joan Stein: One Day Crossing)

  • - bori -
  • 2001. március 8.

Zene

Miközben legszebb reményeink a porba hulltak, sem az angolszász filmek között versenyző Szabó István-filmet, sem a külföldi mezőnyben indított Glamourt nem nominálták Oscarra, addig - fű alatt - a rövidjátékfilm kategóriában befutott egy félig-meddig magyar film.napfény ízéhez hasonlóan a One Day Crossing története is Magyarországon játszódik, 1944 hírhedt októberi vasárnapján, Horthy balvégzetű kiugrási kísérlete és a nyilas puccs idején. Viszont Szabó művével ellentétben - és némiképp meglepő módon - magyarul beszélő, angol feliratos a film, magyarok játszanak benne, és a kitűnő Nagy ndrás fotografálta (pénzről most ne beszéljünk).
rendező, Joan Stein amerikai, közgazdaságtanból diplomázott, és programozóként dolgozott, amíg Budapestre nem került egy amerikai cég tanácsadójaként. kkor tört ki a délszláv háború, Joan nem tudta tétlenül szemlélni a tőlünk néhány órányira folyó borzalmat, önkéntes segítőnek jelentkezett egy menekülttáborba, és az otthonukból elűzött, családjukat elvesztett, megerőszakolt horvát asszonyok történeteit lejegyezve jutott arra az elhatározásra, hogy filmet készítsen róluk. z 1995-ös Reap the Whirlwind - Women on the Road to Surviving című dokumentumfilm után már nem volt megállás a lejtőn, beiratkozott a Columbia rendezői szakára, közben készített egy rövidjátékfilmet (Fault Line), és bekaszált egy tízezer dolláros ösztöndíjat, amelyből megrendezhette diplomamunkáját, a One Day Crossingot.

Fekete-fehér, amerikai film a holokausztról - nézzék el nekem, ha rögtön a South Park-os csávók önjellemzése jutott eszembe róla, miszerint: "Mi voltunk az egyetlenek, akik nem leszbikusokról akartunk fekete-fehér filmet forgatni" (lásd Para-Kovács dolgozatát az előző számban). Ez a coloradói egyetemen volt, a Columbián a leszbikusok helyett kéretik holokausztot érteni, a többi stimmel.

De legyünk méltányosak. rra a kérdésre, hogy mi köze van neki a mi nyilasainkhoz, zsidóinkhoz és októberi vasárnapunkhoz, Joan Steinnek nagyon jó válasza van: szülei és kiterjedt családjának más tagjai Budapesten élték vagy nem élték túl az inkriminált eseményeket. film középpontjában fiatal házaspár áll, akik hamis papírokkal próbálják átvészelni a nehéz időket; az asszony Sára helyett most a Tereza nevet viseli, Benjámin nevű kisfiukat pedig Péternek szólítják. z apa - egy merész akció során - nyilas egyenruhában szabadítja meg a deportálásba induló árvaházi gyerekeket, majd utcai tűzharcba keverednek, ahonnét egyetlen kisfiút sikerül kimentenie. gyerek épp annyi idős, mint az ő fiuk, és szintén Benjámin. z anya hallani sem akar arról, hogy egy idegen fiú bújtatásával veszélyeztessék saját gyerekük túlélését, ultimátumot ad a férjének, hogy egy napon belül vigye el a másik Benjámint. Sára-Tereza éppen a katolikus templomban teljesíti vallási és szerepjátszási kötelezettségeit, amikor a rádióban felhangzik Horthy proklamációja, boldogan siet haza, de közben a két gyerek elindult, hogy megkeresse Benjámin anyukáját. Ezalatt a nyilasok magukhoz ragadják a hatalmat, és elszabadul a pokol. z anya magához veszi a hamis keresztleveleket, és miközben kétségbeesetten keresi a fiát, beleütközik a Duna-partra terelt zsidók menetébe: az övé nincs köztük, de a másik Benjámin és az anyja igen. Egy pillanat alatt kell eldöntenie, hogy megmenti, vagy sorsára hagyja az idegen kisfiút.

főszerepet a gyönyörű Marozsán Erika játssza, aki a Szomorú vasárnap című német filmhez köthető kiugrása óta ígéretes nemzetközi karrier elé néz. Nekünk nincs is más dolgunk, mint hogy drukkoljunk neki, és várjuk az Oscar-osztást, ahol a One Day Crossing révén nekünk is leeshet egy szobor.

- bori -

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”