Pedofíling - Larry Clark: Külvárosi rockerek (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. augusztus 16.

Zene

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Tény, hogy a szex, a drog és az erőszak visszatérő téma a Clark-életműben - ami azonban filmjeiben első ránézésre céltalan kirándulásnak tűnik az illatos kertbe - legyen szó önakasztásos önkielégítésről vagy pedofíliáról -, jobban szemügyre véve nagyon is "helyénvaló", a történetek és a mondanivaló szerves része.

Clark a boldog(talan) tinédzserévek egyik első számú szakértője - álló- és mozgóképein feltűnő kamaszai azonban nem egészen olyanok, mint amilyennek a szülők látni szeretnék őket: AIDS-szel fertőzöttek, brutális gyilkosságokba keverednek, vagy éppen csoportszexben oldódnak fel, amit már tizenhárom éves koruktól aktívan gyakorolnak.

A rendező következetesen halad a maga által kijelölt, igencsak rögös, sokakat sokkoló úton - a helyszín lehet New York (Kölykök), Florida (Genya), egy kaliforniai kisváros (Ken Park) vagy éppen Los Angeles (Külvárosi rockerek), a filmek ugyanannak a problémának a különböző olvasatai. Nevezetesen: az amerikai álom valójában egy rémálom, azoknak a szülőknek, akik a Jerry Springer Show-t nézik, egész nap melóznak, és fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak és mire vágynak a gyerekeik, egy szavuk sem lehet, ha a kölyköket csak a gördeszka, a szex, a pia, a fű és a (rock)zene érdekli. Valami örömnek csak kell lennie az életben.

A legújabb mozi, a Külvárosi rockerek amellett, hogy passzentosan illeszkedik az életműbe, túl is mutat rajta: a legoptimistább és legkedvesebb Clark-darab. Az ok egyszerű - a főszerepeket alakító deszkás tinédzserbanda most nem a többség reprezentánsa, hanem bevándorlók ivadékai, salvadori és guatemalai tinédzserek, akik történetükkel a posztkolonialista elméletírók tézisét látszanak alátámasztani, mely szerint minden ízében rohadó kapitalista kultúránk a vérátömlesztést már csak a végekről remélheti.

A rettenetes szülők vásott kölykei a Ken Parkban is egymásra találtak az utolsó szcéna orgiájában, igazi közösséggé azonban csak most, a Külvárosi rockerekben kovácsolódnak, ahol már nem csupán a szex, a fű és a deszka, de a közösen megélt élmények, örömök, veszteségek, a Ramones, a szűk farmer, a hosszú haj és a latin gyökerek is összekötik őket.

Amolyan fejlődésregényekre hajazó gördeszkás road movie a film, mely lényegében nem szól másról, mint egy csapat latino tinédzser fiúról, akik egy szép napon felkerekednek, és Los Angeles külvárosából eldeszkáznak Beverly Hillsbe.

Az út a lényeg, nem a cél - tartja a mondás, és valóban: hőseink puccos gazdag lánykákat szednek fel, belógnak egy divatdiktátor garden partyjára, rasszista rendőrök elől oldanak kereket, alkalmazkodnak, túlélnek, és még a vérveszteségeiket is felnőtt módra kezelik (egyik társukat lesittelik, a másikat megölik).

Larry Clark új mozija szórakoztatóan, finom, árnyalt humorral beszél mindarról, amin rendezőnk mindeddig csak siránkozni tudott: társadalmunk kor, faj, nem és státus szerint oszlik klikkekre, és fájó vagy sem, a (szub)kultúrák között alig-alig van átjárás.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.