Pedofíling - Larry Clark: Külvárosi rockerek (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. augusztus 16.

Zene

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Tény, hogy a szex, a drog és az erőszak visszatérő téma a Clark-életműben - ami azonban filmjeiben első ránézésre céltalan kirándulásnak tűnik az illatos kertbe - legyen szó önakasztásos önkielégítésről vagy pedofíliáról -, jobban szemügyre véve nagyon is "helyénvaló", a történetek és a mondanivaló szerves része.

Clark a boldog(talan) tinédzserévek egyik első számú szakértője - álló- és mozgóképein feltűnő kamaszai azonban nem egészen olyanok, mint amilyennek a szülők látni szeretnék őket: AIDS-szel fertőzöttek, brutális gyilkosságokba keverednek, vagy éppen csoportszexben oldódnak fel, amit már tizenhárom éves koruktól aktívan gyakorolnak.

A rendező következetesen halad a maga által kijelölt, igencsak rögös, sokakat sokkoló úton - a helyszín lehet New York (Kölykök), Florida (Genya), egy kaliforniai kisváros (Ken Park) vagy éppen Los Angeles (Külvárosi rockerek), a filmek ugyanannak a problémának a különböző olvasatai. Nevezetesen: az amerikai álom valójában egy rémálom, azoknak a szülőknek, akik a Jerry Springer Show-t nézik, egész nap melóznak, és fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak és mire vágynak a gyerekeik, egy szavuk sem lehet, ha a kölyköket csak a gördeszka, a szex, a pia, a fű és a (rock)zene érdekli. Valami örömnek csak kell lennie az életben.

A legújabb mozi, a Külvárosi rockerek amellett, hogy passzentosan illeszkedik az életműbe, túl is mutat rajta: a legoptimistább és legkedvesebb Clark-darab. Az ok egyszerű - a főszerepeket alakító deszkás tinédzserbanda most nem a többség reprezentánsa, hanem bevándorlók ivadékai, salvadori és guatemalai tinédzserek, akik történetükkel a posztkolonialista elméletírók tézisét látszanak alátámasztani, mely szerint minden ízében rohadó kapitalista kultúránk a vérátömlesztést már csak a végekről remélheti.

A rettenetes szülők vásott kölykei a Ken Parkban is egymásra találtak az utolsó szcéna orgiájában, igazi közösséggé azonban csak most, a Külvárosi rockerekben kovácsolódnak, ahol már nem csupán a szex, a fű és a deszka, de a közösen megélt élmények, örömök, veszteségek, a Ramones, a szűk farmer, a hosszú haj és a latin gyökerek is összekötik őket.

Amolyan fejlődésregényekre hajazó gördeszkás road movie a film, mely lényegében nem szól másról, mint egy csapat latino tinédzser fiúról, akik egy szép napon felkerekednek, és Los Angeles külvárosából eldeszkáznak Beverly Hillsbe.

Az út a lényeg, nem a cél - tartja a mondás, és valóban: hőseink puccos gazdag lánykákat szednek fel, belógnak egy divatdiktátor garden partyjára, rasszista rendőrök elől oldanak kereket, alkalmazkodnak, túlélnek, és még a vérveszteségeiket is felnőtt módra kezelik (egyik társukat lesittelik, a másikat megölik).

Larry Clark új mozija szórakoztatóan, finom, árnyalt humorral beszél mindarról, amin rendezőnk mindeddig csak siránkozni tudott: társadalmunk kor, faj, nem és státus szerint oszlik klikkekre, és fájó vagy sem, a (szub)kultúrák között alig-alig van átjárás.

A Mozinet bemutatója

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.