Pedofíling - Larry Clark: Külvárosi rockerek (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. augusztus 16.

Zene

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Larry Clarkot nem nehéz félreérteni. Jó páran már meg is tették közel negyvenéves karrierje során - ha éppen nem jogos vádak érték kábítószer birtoklásért/terjesztésért/használatért vagy garázdaságért, akkor az ítészeivel gyűlt meg a baja, akik előszeretettel bélyegezték kukkoló perverznek, aki híres/hírhedt fotóalbumait vagy játékfilmjeit csak azért készítette, hogy (fél)meztelen tinédzser fiúkat nézegethessen.

Tény, hogy a szex, a drog és az erőszak visszatérő téma a Clark-életműben - ami azonban filmjeiben első ránézésre céltalan kirándulásnak tűnik az illatos kertbe - legyen szó önakasztásos önkielégítésről vagy pedofíliáról -, jobban szemügyre véve nagyon is "helyénvaló", a történetek és a mondanivaló szerves része.

Clark a boldog(talan) tinédzserévek egyik első számú szakértője - álló- és mozgóképein feltűnő kamaszai azonban nem egészen olyanok, mint amilyennek a szülők látni szeretnék őket: AIDS-szel fertőzöttek, brutális gyilkosságokba keverednek, vagy éppen csoportszexben oldódnak fel, amit már tizenhárom éves koruktól aktívan gyakorolnak.

A rendező következetesen halad a maga által kijelölt, igencsak rögös, sokakat sokkoló úton - a helyszín lehet New York (Kölykök), Florida (Genya), egy kaliforniai kisváros (Ken Park) vagy éppen Los Angeles (Külvárosi rockerek), a filmek ugyanannak a problémának a különböző olvasatai. Nevezetesen: az amerikai álom valójában egy rémálom, azoknak a szülőknek, akik a Jerry Springer Show-t nézik, egész nap melóznak, és fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak és mire vágynak a gyerekeik, egy szavuk sem lehet, ha a kölyköket csak a gördeszka, a szex, a pia, a fű és a (rock)zene érdekli. Valami örömnek csak kell lennie az életben.

A legújabb mozi, a Külvárosi rockerek amellett, hogy passzentosan illeszkedik az életműbe, túl is mutat rajta: a legoptimistább és legkedvesebb Clark-darab. Az ok egyszerű - a főszerepeket alakító deszkás tinédzserbanda most nem a többség reprezentánsa, hanem bevándorlók ivadékai, salvadori és guatemalai tinédzserek, akik történetükkel a posztkolonialista elméletírók tézisét látszanak alátámasztani, mely szerint minden ízében rohadó kapitalista kultúránk a vérátömlesztést már csak a végekről remélheti.

A rettenetes szülők vásott kölykei a Ken Parkban is egymásra találtak az utolsó szcéna orgiájában, igazi közösséggé azonban csak most, a Külvárosi rockerekben kovácsolódnak, ahol már nem csupán a szex, a fű és a deszka, de a közösen megélt élmények, örömök, veszteségek, a Ramones, a szűk farmer, a hosszú haj és a latin gyökerek is összekötik őket.

Amolyan fejlődésregényekre hajazó gördeszkás road movie a film, mely lényegében nem szól másról, mint egy csapat latino tinédzser fiúról, akik egy szép napon felkerekednek, és Los Angeles külvárosából eldeszkáznak Beverly Hillsbe.

Az út a lényeg, nem a cél - tartja a mondás, és valóban: hőseink puccos gazdag lánykákat szednek fel, belógnak egy divatdiktátor garden partyjára, rasszista rendőrök elől oldanak kereket, alkalmazkodnak, túlélnek, és még a vérveszteségeiket is felnőtt módra kezelik (egyik társukat lesittelik, a másikat megölik).

Larry Clark új mozija szórakoztatóan, finom, árnyalt humorral beszél mindarról, amin rendezőnk mindeddig csak siránkozni tudott: társadalmunk kor, faj, nem és státus szerint oszlik klikkekre, és fájó vagy sem, a (szub)kultúrák között alig-alig van átjárás.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.