„Megkért, hogy énekeljem el” – Ács Eszter – Pegazusok Nem Léteznek

  • rés a présen
  • 2015. január 16.

Zene

Vidnyánszky Attila is adott feladatot az énekesnőnek

rés a présen: Hogyan lettél színésznőből rockzenész?

Ács Eszter: Igazából egyiknek sem érzem magam. Még egyetemre járok, és nap mint nap szembesülök azzal, hogy mennyi mindent nem tudok. Igaz, erről az oldalamról csak nagyon kevesen ismernek, de ez az első dolog az életemben. A zenével ettől teljesen függetlenül találkoztam, és próbálom is máshogy kezelni, mint a színházat.

rap: Mikor alakult, és mennyit változott a kezdetek óta a Pegazusok Nem Léteznek zenekar?

ÁE: 2011-ben mutatta meg Dodi (Lázár Domonkos az Esti Kornél zenekarból) a Kiadó című dalunk első, egy szál gitáros verzióját és – azóta sem tudom, miért – megkért, hogy énekeljem el én. Ezt a számot eljátszottuk néhányszor a barátaink koncertjein, majd – szintén nem emlékszem, hogyan – született egy négyszámos EP. Azután egyszer csak csatlakozott hozzánk Németh Róbert (HS7) meg Lázár Ágoston (Esti Kornél), és azóta vagyunk „zenekar”.

false

rap: Mi volt a legjobb az elmúlt évetekben?

ÁE: Megszületett az első nagylemezünk, amit Kirschner Péter önzetlen segítsége nélkül nem tudtunk volna megcsinálni. Nála vettük fel az elmúlt két és fél évben született dalokat, szakmai tudása és munkája mellett pedig legalább olyan fontos, hogy a barátunk is lett, amire igazán büszkék vagyunk. Szeptemberben egy feldolgozáslemezhez vettünk fel egy Európa Kiadó-dalt (Így vonulunk be), de­cemberben pedig egy kétszámos kislemezzel (Mindig sötét van EP) jöttünk ki, melyen egy új és egy régebbi dal szerepel. Mindezek mellett volt egy pár nagyon jól sikerült klubkoncertünk (GMK, A38), több nyári fesztiválon is játszottunk, szóval nem panaszkodhatunk, az elmúlt év volt a zenekar eddigi legjobb, legmozgalmasabb éve.

rap: Hol és mikor láthat benneteket a közönség?

ÁE: Az önálló koncertek még épp szerveződnek, Budapesten és a nagyobb vidéki városokban biztosan láthatnak majd minket az év első felében. Márciusban lesz egy különleges, tematikus est a Müpában Kiadások(k) címmel, amire Marton László Távolodó minket is meghívott.

rap: Színészként hol találkozhatunk veled?

ÁE: A Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila két előadásában, a János Vitézben és a Fekete ég a fehér felhőben, illetve a Silviu Purcărete által rendezett Ahogy tetszikben kaptam feladatot. Emellett pedig tanulok az egyetemen, és ott is dolgozunk előadásokon.

rap: Mi az, amit énekesként, illetve színésznőként célként tűztél ki magad elé?

ÁE: Vannak dolgok, amikre nagyon vágyom, de igyekszem mindig elfogadni azt, ami adatik, és abban teljes erővel helytállni.

rap: Björkkel vagy PJ Harvey-vel énekelnél szívesebben duót?

ÁE: Tényleg lehet választani?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.