Lemez

Pezsgővel és petárdával

Michael Monroe: Horns And Halos

  • Greff András
  • 2013. október 5.

Zene

A rockzene tarkabarka, javíthatatlanul kétdimenziós, de azért elég szórakoztató rajzfilmfiguráinak sorában a finn Michael Monroe-nak jutott a nehéz feladat, hogy a hús-vér valóságban magára öltse Donald kacsa háládatlan szerepét: a figuráét, aki újra és újra elbukik, de sohasem adja fel.

A vaskos smink alá rejtett olcsó kurvaimázshoz 51 évesen is rendíthetetlenül hűséges platinaszőke férfiú hatalmas sztár lehetett volna a Hanoi Rocksszal a 80-as években, ha a kellően hanyag pengetési technikát, valamint a stílusos cilinder- és kendőviseletet épp Los Angelesben oktató glam/sleaze pionírok dobosa nem hal szörnyet egy brutális autóbalesetben, később pedig szólóban és a Jerusalem Slim, valamint a Demolition 23 nevű zenekarainak élén is megvolt az esélye az áttörésre, de valami mindig elromlott a gépezetekben, s így végül csak otthon, Finnországban, valamint Japánban jött össze neki igazán a dolog. Miután pedig a Hanoi Rocks úgy tíz évvel ezelőtt ismét összeállt, hogy tagjainak biztos megélhetést biztosítson az alkonyévekre, az énekesnek - mi sem természetesebb - végül csak sikerült újra elhidegülnie a zenekar meghatározó gitárosától, Andy McCoytól.

A Horns And Halos a Hanoi 2009-es szétesése óta már a második lemeze Monroe-nak, és nem csupán a HR érdektelen utolsó lemezéhez viszonyítva állítható róla, hogy teljesen tisztességes darab. Amíg a 2011-es Sensory Overdrive már-már poposan slágeres volt, addig a Horns (melynek dalait az újjáalakult New York Dollsból ismerhető Steve Contéval, valamint Dregennel, a svéd Backyard Babies kényszernyugdíjazásból visszarángatott oszlopával szerezte) kicsivel nyersebb és intenzívebb anyag lett, ami azért ugyanolyan gondtalanul rágható. Gyakorlatilag minden száma kisebb rész korai glamből és nagyobb adag feszes, 90-es évekbeli skandináv alaprockból tapad össze, az újszerűség nyilvánvaló hiányáért pedig kivédhetetlen refrének és felvillanyozóan nemtörődöm attitűd kárpótolják a zsáner mostanában a legkevésbé sem elkényeztetett rajongóit. Abban a rövidke sorban, amelyet Keith Richards és Lemmy vezet, Monroe és társai ma nagyjából az utolsó versenyzők, így a Horns And Halos elsősorban valaminek az eltűnéséről beszél, és a legszebb benne az, hogy a klasszikus rocksztárok horizont alá süllyedő napjától nem könnyekkel, hanem pezsgővel és petárdával kíván (rövid) búcsút venni.

Spinefarm, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.