„Szerencsémre megérkezett a pianofortéra írt versenyem kézirata Lipcséből, így hát magammal vittem. Rajtam kívül Winding, Sgambati és egy német lisztiánus volt jelen, akinek a nevét nem tudom, de olyannyira majmolja idolját, hogy még az abbénak való reverendát is magára öltötte; végy még ezekhez egy néhány fiatal hölgyet, akik szeretnék lenyúzni Liszt bőrét és megenni a haját, a rajongásuk egyszerűen komikus… Winding és én kíváncsiak voltunk, hogy Liszt tényleg lejátssza-e lapról a versenyművet. A magam részéről ezt lehetetlennek tartottam, de Liszt nem. »Eljátssza?«, kérdezte, és én sietve feleltem: »Nem tudom«, hiszen tudod, hogy soha nem gyakoroltam. Akkor Liszt vette a kottát, a zongorához ment, és határozott mosollyal azt mondta az összegyűlt vendégeknek: »Legyen hát így, megmutatom, hogy én sem tudom«. És nekikezdett, de megvallom, a zongoraverseny első részét túl gyorsra vette, először csak zűrzavart hallottam, de később, ahogy diktáltam a tempót, úgy játszott, ahogy senki más. Nem mellékesen a cadenzát, a legnehezebb szakaszt játszotta a legjobban.”
Így írta le Edvard Grieg második találkozását Liszt Ferenccel 1870-ben: a norvég szerzőt évekkel később is önbizalommal töltötték el a magyar virtuóz biztató szavai. Híres-neves zongoraversenyét Várjon Dénes szólójával halljuk a Concerto Budapest hangversenyén, amelyen Bartók Kontrasztok című darabjai és Beethoven Eroica-szimfóniája is felcsendül Keller András pálcája nyomán (Zeneakadémia, szeptember 23., fél nyolc). Ezen a szombaton C.P.E. Bach műveiből játszik a Concerto Armonico. Spányi Miklós együttese a legeredetibb Bach-fiú mellett Haydn zenéjével is szolgál (BMC, szeptember 23., hét óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
