mi a kotta?

Pokoli hangerő

  • mi a kotta
  • 2023. szeptember 20.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/32. hétre

„Szerencsémre megérkezett a pianofortéra írt versenyem kézirata Lipcséből, így hát magammal vittem. Rajtam kívül Winding, Sgambati és egy német lisztiánus volt jelen, akinek a nevét nem tudom, de olyannyira majmolja idolját, hogy még az abbénak való reverendát is magára öltötte; végy még ezekhez egy néhány fiatal hölgyet, akik szeretnék lenyúzni Liszt bőrét és megenni a haját, a rajongásuk egyszerűen komikus… Winding és én kíváncsiak voltunk, hogy Liszt tényleg lejátssza-e lapról a versenyművet. A magam részéről ezt lehetetlennek tartottam, de Liszt nem. »Eljátssza?«, kérdezte, és én sietve feleltem: »Nem tudom«, hiszen tudod, hogy soha nem gyakoroltam. Akkor Liszt vette a kottát, a zongorához ment, és határozott mosollyal azt mondta az összegyűlt vendégeknek: »Legyen hát így, megmutatom, hogy én sem tudom«. És nekikezdett, de megvallom, a zongoraverseny első részét túl gyorsra vette, először csak zűrzavart hallottam, de később, ahogy diktáltam a tempót, úgy játszott, ahogy senki más. Nem mellékesen a cadenzát, a legnehezebb szakaszt játszotta a legjobban.”

Így írta le Edvard Grieg második találkozását Liszt Ferenccel 1870-ben: a norvég szerzőt évekkel később is önbizalommal töltötték el a magyar virtuóz biztató szavai. Híres-neves zongoraversenyét Várjon Dénes szólójával halljuk a Concerto Budapest hangversenyén, amelyen Bartók Kontrasztok című darabjai és Beethoven Eroica-szimfóniája is felcsendül Keller András pálcája nyomán (Zeneakadémia, szeptember 23., fél nyolc). Ezen a szombaton C.P.E. Bach műveiből játszik a Concerto Armonico. Spányi Miklós együttese a legeredetibb Bach-fiú mellett Haydn zenéjével is szolgál (BMC, szeptember 23., hét óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.